Attól a pillanattól kezdve, hogy uralja a környező teret, az ember egyik tevékenysége a névadás volt.
Ettől kezdve az ember elkezdett embereket, tárgyakat és helyeket megnevezni. Az elnevezés aktusa tehát önkényes.
Ebben a folyamatban az ember hasonlóságokat és különbségeket azonosít, amelyekkel strukturálja az őt körülvevő világot. A valóságnak a megnevezésen keresztül történő elsajátítása azonban történelmi körülmények, kulturális változók és szellemi vágyak alapján történik, és ez az első lépés a világ tudományos megismerése felé. Az irodalom lehetővé teszi a valóság újrateremtését.
Jorge Amado író A végtelen földek című regényében, amelyben Bahia déli régiójának földrajzi térhódítását tematizálja, bemutatja, hogyan uralták és nevezték el a városokat. A városok és falvak létrejöttét a kakaótermesztésre használt földek birtoklása jellemezte, és Jorge Amado ily módon összekapcsolja az irodalmat és a földrajzot, hogy többek között megmutassa az olvasónak, hogyan lehet a toponimákat különböző nézőpontokból vizsgálni.”