As It Falls

Könyv tartalma:

„Donald Breckenridge a legjobb regényíró, aki New Yorkról és New Yorkban ír, mióta az MTA a zsetonokat használja, és Giuliani félig épelméjű volt.” - Joshua Cohen, a The Netanyahus Pulitzer-díjas szerzője.

A születésekor örökbe fogadott író, Donald Breckenridge újra elképzeli biológiai szülei 1967 tavaszán történt találkozását, miközben egybefonja az 1981-es, megrongált és vad New Yorkot, a 2020-as, megrongált és vad New Yorkot, az ókor és a modernitás Oidipuszát és Antigonéját, valamint a mindennapi tapasztalatok tökéletesen elkapott és visszaadott villanásait. Ez a zord és gyönyörű faliszőnyeg csodálatosan feloldódik egy ismerős és tragikus tükrös napszemüveggé, amely mögött legendás üresség húzódik meg.

„Miközben Donald Breckenridge As it Falls című erőteljes új regényét olvastam, folyton azt kérdeztem magamtól, hogyan csinálja? Hogyan épít bele ennyi mindent ilyen kevés oldalba és ilyen kevés felhajtással? Művészet, szerelem, halál, vágy, mindennapok, áhítat... nevezd csak meg: itt van. Háromszor olyan hosszú regényeket olvastam, amelyek harmadannyira sem árulnak el semmit arról, milyen az élet ezen a fáradt, öreg világon.” - Laird Hunt, National Book Award-döntős, a Zorrie szerzője

„DB alter-/autofikciója, amely megtöri és átvágja egymást, Szophoklész Oidipusz-trilógiáját egy fanyar, mégis gyengéd meditációvá alakítja át az írásról, a színházról, a fiatalságról és a vágyról... szerepjátékról, örökségről, tudásról és szabadságról... tökéletlenségről, intimitásról, halandóságról és menekülésről. Ez az időben ugráló, részletekben bővelkedő New York-i regény a jelenetek megszállott értelmezésétől, az összefüggések kitágulásának megfigyelésétől vibrál. Noirisztikus, ugyanakkor bűnöző nélkül - főszereplői között van egy femme spectrale (szellemíró/iteratíve elképzelt fiatal nő/elrejtett biológiai anya/Antigone avatár) és egy intenzív, vágyakozó, AIDS-szel küzdő színész -, az Ahogy esik arra utal, hogy a befelé vezető út egyben a kifelé vezető út is. A cinizmus átfordul együttérzésbe, az agresszió reflexióba, a klisé mélyebb változatba. De a nyugtalanító és felkavaró hangulat továbbra is izgalmas marad. Kísérteties, formailag ötletes intrafikció prizmatikus labirintusa.” - Moyna Pam Dick, a Távolról írok neked szerzője

„A görög tragédia tételei szerint a sorssal szórakozni sosem jó ötlet, és a sorsod elől nem menekülhetsz - hacsak nem vagy Donald Breckenridge, aki zökkenőmentesen épít fel egy olyan világot, amely elmosja e mitológia határait, és egy Oidipusz, a király című előadásban összemossa mindennapi disztópiánk elemeit a mai színészek életével. Oidipusz, mint talán emlékeznek rá, kivájja a szemét, miután akaratlanul teherbe ejtette anyját, Jókaszté királynőt, aki viszont úgy szembesül ezzel a vérfertőző igazsággal, hogy felakasztja magát az ágyneművel. És míg a királynő úgy próbálta megelőzni ezt a szégyent hozó jóslatot, hogy magára hagyta csecsemő fiát, Breckenridge a feje tetejére állítja a mítoszt, és azt találgatja, hogy biológiai anyja nem sokkal születése után bátorságból és hitből adta át őt. Az As It Falls az egzisztenciális lehetőségek örvényébe sodor minket, és a városi élet zord és szürreális képei sodornak magukkal. Amikor egy sörösdoboznyi újrahasznosítható anyagot szállító pterodaktilusz-pár felszáll egy elakadt Z-vonatra, az tökéletesen hihetőnek tűnik. Amikor Oidipusz megjelenik egy tükrös repülőgépes napszemüvegben, amely eltakarja üres szemgödreit, az csak egy újabb ugrás az egzisztenciális tanácstalanságok világába, amely a szerző által „megrepedt erkölcsi iránytűnek” nevezett saga szerint lehorgonyzott. A görög tragédiák oly jól ábrázolták az emberi lét abszurditását. De Breckenridge jobban csinálja.”

--Pamela Ryder, a Paradise Field szerzője

Fikció.