Ásatások a Peterborough-i Stanground Southban: Prehistoric, Roman and Post-Medieval Settlement Along the Margins of the Fens (őskori, római és középkor utáni település a Fens peremén)

Eredeti címe:

Excavations at Stanground South, Peterborough: Prehistoric, Roman and Post-Medieval Settlement Along the Margins of the Fens

Könyv tartalma:

A MOLA (korábban Northamptonshire Archaeology) 2007 szeptembere és 2009 novembere között a Persimmon Homes (East Midlands) Ltd. megbízásából és a CgMs Heritage által tervezett és felügyelt munkaprogrammal összhangban régészeti ásatásokat végzett a Stanground South területén. A terület Peterborough délkeleti külvárosában található, a Fen szélén fekvő gleccserföldeken. A munkálatok öt darabos ásatásból, valamint egy sor térképszelvényből és nyilvántartási területből álltak, amelyek a korábbi felmérési munkálatok során azonosított régészeti potenciállal rendelkező területeket célozták meg. Összesen 70 hektárnyi területen végeztek régészeti kármentesítést. Az ásatások során a bronzkortól a középkorig terjedő időszakból származó régészeti maradványokat találtak. A legkorábbi leleteket négy, a korai bronzkorból származó égetett halom alkotja, amelyek közül az egyikhez két egymás fölött álló épület és egy kisebb, legfeljebb hat hamvasztásból álló csoport tartozott. A középső bronzkorban egy jelentős, 78 hamvasztásból álló, nem zárt temető (urnamező) volt (valamint további három, az urnamezőn kívül eső lehetséges hamvasztás). A késő bronzkorban/korai vaskorban egy jelentős, akár 65 m széles kocsiutat építettek, amely a láp szélétől északra, magasabb területre vezetett. Később egy sor oszlopos kerekház épült a kocsiút határain belül.

A középső vaskorban a kocsisor egy sor sáncot alakított ki, amelyek közül az egyikben egy települést hoztak létre a vizes élőhely széléhez közel. Ez kerekházakat és számos két- és négyoszlopos építményt tartalmazott. A későbbi vaskorban északnyugatra egy zárt település alakult ki. Ez több kerekházból állt egy jelentős téglalap alakú, a déli végén nyitott sáncban. Úgy tűnik, hogy a település kezdetben nem zárt terület volt, amelyet később bekerítettek. A szarvasmarhák szarvának eltávolítása megmunkálás céljából történhetett. A római korban (Kr. u. 2. és 4. század vége) a későbbi vaskori zárt település keleti oldalán egy sor kisebb sáncot építettek. Ezekben olyan építmények és jellegzetességek voltak, amelyek nyilvánvalóan a vidéki iparhoz kapcsolódtak, amely a felesleget is exportálhatta a piacra. Az iparágak közé tartozott a bőrfeldolgozás, a késő római kori sajtkészítés (hét sajtprés került elő), a késő római kori fazekasság és némi fémmegmunkálás. A terület gazdasága a késő bronzkortól kezdve a pásztorkodásra összpontosított, a gabonatermesztésnek csak korlátozott bizonyítékai vannak. A római korban a jelek szerint ez tovább specializálódott a tejtermelés irányába. Úgy tűnik, hogy a lelőhely környezete a késő bronzkorhoz képest alig változott, nagyrészt nyílt, erdős és nedvesebb területekkel tarkított.

A vaskorban a tőzeg növekedése a bronzkori lelőhelyek egy részének eltakarásához vezetett. A középkorban a terület nagy részét nyílt szántóföldi művelés alá vonták, amit a gerinc- és barázdatermesztés maradványai bizonyítanak. A területet a középkor utáni időszakban egy sor vízelvezető árok építésével osztották fel, amelyek a jelenlegi szántóföldi mintázat alapját képezik.