Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv lenyűgöző fényképeket tartalmaz elhagyott állami elmegyógyintézetekről, amelyek megörökítik történelmi pompájukat és jelenlegi pusztulásukat egyaránt. Bár vizuálisan lenyűgöző élményt nyújt, sok olvasó csalódottságát fejezi ki a kevés szöveg és történelmi kontextus miatt.
Előnyök:⬤ Gyönyörű fényképek, amelyek megörökítik az elmegyógyintézetek szépségét és pompáját.
⬤ Elgondolkodtató témák a mentális egészség történetével és a mentális betegekkel való társadalmi bánásmóddal kapcsolatban.
⬤ A könyv hatásosan használható dohányzóasztalként, és egyaránt vonzó a fotózás szerelmeseinek és a történelem iránt érdeklődőknek.
⬤ Jól felépített és tartalmas könyv, több részlettel és számos képpel.
Hátrányok:⬤ Korlátozott írásos tartalom; sok olvasó több történelmi részletet és összefüggést várt az épületekről és azok használatáról.
⬤ Egyes példányoknál a Kindle verzióban olyan problémákról számoltak be, mint az üres oldalak vagy a képek lassú betöltése.
⬤ Az ábrázolás erősen az épületek jelenlegi pusztulása felé hajlik, így az olvasók egy része csalódott a múltbeli használatra és működésre vonatkozó dokumentáció hiánya miatt.
(103 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Asylum: Inside the Closed World of State Mental Hospitals
Könyv tartalma:
Erőteljes fotók Amerika elhagyott állami elmegyógyintézeteinek pompás külső és omladozó belső tereiről.
A nemzet történelmének több mint felében a hatalmas elmegyógyintézetek az amerikai táj kiemelkedő jellegzetességei voltak. A tizenkilencedik század közepétől a huszadik század elejéig több mint 250 elmegyógyintézet épült szerte az Egyesült Államokban; 1948-ig több mint félmillió betegnek adtak otthont. E kórházak tervét Thomas Story Kirkbride, a pennsylvaniai kórház felügyelője határozta meg: a központi adminisztrációs épületet szimmetrikusan pavilonok szegélyezik, és pazar, pásztori kilátást nyújtó park veszi körül. Kirkbride és mások úgy vélték, hogy a jól megtervezett épületek és területek, a békés környezet, a friss levegő, a munka, a testmozgás és a kulturális tevékenységek helyszínei gyógyítják a mentális betegségeket. A huszadik század második felében azonban, a pszichotróp gyógyszerek bevezetése és a közösségi alapú ellátás irányába történő politikai elmozdulás után a betegek száma drámaian csökkent, így sok ilyen gyönyörű, hatalmas épület - és a bennük élő betegek - elhanyagolt és elhagyatott lett.
Christopher Payne építész és fotós hat éven át dokumentálta az ilyen állami elmegyógyintézetek hanyatlását, harminc állam hetven intézményét látogatta meg. Az ő lencséjén keresztül pompás, palotaszerű külsőt látunk (néhányat olyan neves építészek terveztek, mint H. H. Richardson és Samuel Sloan), és omladozó belső tereket - egy nagy folyosón a falakra halmozott székeket, amelyekről a festék hámlik; élénk színű fogkeféket, amelyek még mindig az állványon lógnak; bőröndök halmait, amelyeket soha nem pakoltak össze a hazautazáshoz. Payne lenyűgöző és erőteljes fotóit Oliver Sacks esszéje kíséri (aki az Ébredések című könyvében saját, állami elmegyógyintézetben szerzett tapasztalatait írta le). Sacks tisztelettel adózik Payne fotói és az egykor ezeken a helyeken élt életek előtt, "ahol az ember egyszerre lehetett őrült és biztonságban".
