Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Drought, Death, and the Sun in Ugarit and Ancient Israel: A Philological and Comparative Study
Wikander tanulmányának célja, hogy megvilágítsa a szárazság és a halál egymással összefüggő motívumait a szíriai Ugaritból származó bronzkori ékírásos alfabetikus szövegekben, valamint e motívumok továbbélését a héber Biblia világában és szövegében.
A nap és annak forrósága az emberiség által ismert két leguniverzálisabb szimbólum; a nap lehet az élet adományozója, de forró, perzselő sugarai a szárazsággal és a pusztítás erőivel is társulhatnak. Az ugarit szövegek a napistennőt, Shapshu-t a szörnyű szárazság okozójaként ábrázolják; égető sugarai révén a halál istenének uralmát nyilvánítja meg. A nap napi horizont alatti áthaladása a halottak földjével is összekapcsolja őt, és ez a gondolat a pusztító aszályos nap képével a "halál napjának" képében egyesül. Wikander tárgyalja e szövegek filológiáját (különösen a Baál-ciklusban), és követi a napszárazság motívumát és annak az alvilággal való kapcsolatát az ókori Izrael irodalmában, és megállapítja a motívum átalakulását, amikor YHWH növekvő előtérbe kerülése hatására.
A tanulmány a héber Bibliában a szárazság, a halál és a nap ősi motívumaira utaló terminológiát követi nyomon olyan szövegekben, mint az 1Királyok 17-18, Jeremiás 14, Hóseás 13 és Malakiás 3, valamint a zsoltárokból vett részek, nyelvészeti és vallástörténeti módszerekkel. E motívumok átalakulása jelzi azokat a változásokat, amelyeken az izraelita vallás keresztülment, miközben saját identitást nyert egy nagyobb északnyugat-sémi kontextusban.
Az e munka alapjául szolgáló disszertációt a Svéd Királyi Levéltörténeti és Régiségtudományi Akadémia és a lundi Királyi Levéltársaság díjazta.