Olvasói vélemények
Összegzés:Michael Baigent „Astrology in Ancient Mesopotamia” című könyvét dicsérik jól kutatott tartalma miatt, amely átfogó betekintést nyújt az ókori Mezopotámia asztrológiájába és kulturális hiedelmeibe. Hatékonyan állítja szembe az ősi nézeteket a modern nézőpontokkal, részletesen bemutatva az asztrológusok szerepét, a leletek történelmi kontextusát és az égitestek kulturális jelentőségét.
Előnyök:Jól kutatott, részletes magyarázatokat ad, humoros, mégis informatív hangvételű, a mezopotámiai asztrológiával kapcsolatos témák széles körét tárgyalja, és az ókori történelem és kultúra iránt érdeklődőknek ajánlott.
Hátrányok:Egyes kritikák nem tartalmaznak konkrét ellenérveket, de az összefoglalókból hiányozhatnak a kritikai szempontok vagy a részletes kritikák jelenléte.
(9 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Astrology in Ancient Mesopotamia: The Science of Omens and the Knowledge of the Heavens
Könyv tartalma:
Az asztrológia legkorábbi mezopotámiai formáinak részletes tanulmánya, valamint a reneszánsztól napjainkig tartó, messzemenő hermetikus hatásuk.
- Feltárja a modern asztrológia gyökereit a babiloni ómenek tudományában, amely nem az egyénekkel, hanem az állammal és a királlyal foglalkozott.
- Feltárja a mezopotámiai mitológiát a bolygókkal és az asztrológiával kapcsolatban.
- Nyomon követi e tudás hermetikus átadását az évszázadok során Mezopotámiától Egyiptomon át a reneszánsz Itáliáig.
Az asszír király, Ashurbanipal ninivei királyi könyvtárában feltárt számos jelentős felfedezés között voltak a mezopotámiai asztrológia fejlődését dokumentáló táblák, amelyeket ma már a legkorábbi asztrológiai tudományként tartanak számon.
Michael Baigent a ninivei könyvtár tábláinak fordításaira, valamint számos más ősi forrásra támaszkodva feltárja a modern asztrológia gyökereit a babiloni ómenek tudományában. Elmagyarázza, hogy a babiloni és asszír birodalomban az asztrológia nem az egyénekkel, hanem a királlyal és az állammal foglalkozott. Kimutatja, hogy az első babiloni dinasztia idején, i. e. 1900 és 1600 között az asztrológia már szisztematikus tudományággá vált, amely a bolygók és a csillagok mozgása alapján az előjelek értelmezésére szakosodott, magasan képzett szakemberek dolga volt. Feltárja a mezopotámiai mitológiát a bolygókkal és az asztrológiával, valamint a mezopotámiai vallással, mágiával és politikával kapcsolatban - mivel Babilon és Asszíria mitológiája az államot szolgálta, és így az állam változásával együtt változott. Megmutatja, hogy az asztrológiának ez az ősi formája egyedülálló módon a Napot és a Holdat is férfias entitásokként, a Szaturnuszt (Ninurta) pedig a káoszra kényszerített rend elveként ábrázolja. Megvizsgálja az ősi asztrológia és a nyugati vallások szimbolikája közötti kapcsolatokat, például azt, hogy a "görög" vagy "templomos" kereszt hogyan jelképezheti a babiloni Nabu istent, a ma Merkúrként ismert Nabut.
Baigent nyomon követi ennek a tudásnak az évszázadokon átívelő hermetikus átadását Mezopotámiától Egyiptomon át Firenzéig, és feltárja, hogy a korai babiloni kozmológiai spekuláció vallási és mágikus aspektusai milyen jelentős szerepet játszottak a reneszánszban, és hogyan hatottak olyan kiemelkedő személyiségekre, mint Cosimo de Medici, Marsilio Ficino és Botticelli.
