Értékelés:
Borisz Gorbacsovszkij „Az örvényen át” című memoárja ritka és őszinte, első személyű beszámolót nyújt egy szovjet katona második világháborús élményeiről, és olyan nézőpontot kínál, amely a nyugati irodalomból nagyrészt hiányzik. Feltárja a háború brutális valóságát, a Vörös Hadseregen belüli összetett dinamikát és a katonák mentalitását befolyásoló propagandát. A könyv politikai irányultsága és a kiterjedt frontharcok hiánya azonban nem minden olvasó számára lehet, hogy tetszeni fog.
Előnyök:⬤ Egy szovjet katona ritka, első személyű nézőpontját mutatja be a második világháború alatt.
⬤ Őszintén és nyíltan beszél a háború nehézségeiről és összetettségéről.
⬤ Megkérdőjelezi a tipikus elbeszéléseket a katonákkal való bánásmód és a Vörös Hadseregen belüli belső harcok megvitatásával.
⬤ Jól megírt, erős fordítással, amely jól érzékelteti az eredeti szöveg árnyalatait.
⬤ A tényleges harci tapasztalatokra korlátozottan összpontosít, mivel a szerző elsősorban politikai tiszt volt.
⬤ Politikai kommentárokat tartalmaz, amelyek elriaszthatják a tisztán katonai beszámolót kereső olvasókat.
⬤ Néhány olvasó lassúnak és a vártnál kevésbé lebilincselőnek találta a tempót.
⬤ A többi katona ábrázolásának esetleges elfogultsága kevésbé szimpatikus ábrázoláshoz vezethet.
(37 olvasói vélemény alapján)
Through the Maelstrom: A Red Army Soldier's War on the Eastern Front, 1942-1945
A második világháború keleti frontjának monumentális csatái - Moszkva, Sztálingrád, Kurszk - beivódtak a történelembe. De van egy másik, rejtett története is ennek a háborúnak, amelyet a hivatalos beszámolók túl gyakran figyelmen kívül hagytak.
Borisz Gorbacsovszkij a 31. hadsereg altisztje volt, aki először a 30. hadsereg lövészeként látott frontot.
A Maelstromon keresztül elbeszéli három gyötrelmes évét a háború legzordabb, de elfeledett csataterein: a Rzsevért folytatott hadjárat, a Belorusszia visszafoglalásáért folytatott véres küzdelem és a keserves végső harcok Kelet-Poroszországban.
Miközben végigköveti tapasztalatait a kezdeti kiképzéstől kezdve a harcok örvényén át a végső győzelemig, az egyik leggazdagabb és legrészletesebb visszaemlékezést nyújtja a keleti fronton zajló életről és hadviselésről. Gorbacsovszkij panorámaszerű beszámolója a gyalogsági szakiskolától a frontvonalakon át a hátsó szolgálati területekig és a háborús Moszkvában zajló forgószélszerű románcaiig vezet bennünket.
Felidézi a fejünk felett az ellenség felé repülő Katiusha rakéták sikolyát és a szovjet tankokat zuhanóbombázó Stukák felejthetetlen üvöltését. És közvetíti a brutális harcok korábban angolul fel nem jegyzett borzalmait, beleértve saját részvételét egy emberi hullámtámadásban, amely megtizedelte az ezredét Rzsevnél, és a holttestek halmai annál nagyobbak lettek, minél közelebb kerültek a német lövészárkokhoz. Gorbacsovszkij feljegyzi Leningrád éhező polgárainak szenvedéseit is, egy hamis információkat közlő orosz felderítő kegyetlen kivégzését, egy ártatlan német megölését, aki megpróbálta üdvözölni a szovjet csapatokat, és négy orosz katona dermesztő tábortűzparti beszélgetését, amikor az általuk megerőszakolt nőkről készített feljegyzéseket hasonlítják össze.
Emlékiratai bővelkednek a mindennapi katonaélet, a morál fenntartásának kihívásai és a katonák közötti kapcsolatok gazdag leírásaiban. A Vörös Hadsereg számos problémájáról is őszintén beszámol: a politikai tisztek befolyásáról, a rangidős parancsnokok makacsságáról, a dezertálások miatti lemorzsolódásról és a megszállás első hónapjairól a háború utáni Németországban. Az Örvényen át a nagy orosz irodalom nagyszerű stílusához kapcsolódó gyors elbeszélésmód és gazdag párbeszédek jellemzik.
Végső soron méltó és végső tanúságtétel a névtelenségben harcoló és meghalt katonákról.