Athanatism: Consciousness and Immortality Under a Skeptic's Microscope
Elég figyelemre méltónak tartom, hogy egy, a 19. század második felében dolgozó evolúciós zoológus ennyire előrelátóan látta a tudatosság tisztán fizikalista szemszögből történő tanulmányozásának hasznosságát.
Ernst Haeckel (1834-1919) ugyan tisztában volt azzal, hogy kollégái közül sokan dualista nézeteket vallottak az öntudat természetéről (a testtől elkülönülő lélek), de a legtöbbeknél világosabban látta, hogy az ilyen természetfeletti feltételezések szükségtelenek és nem előremutatóak. Ha figyelmünket az érzékelhető világra, és különösen az agyra összpontosítjuk, sokkal mélyebb és gazdagabb megértést alakíthatunk ki arról, hogyan és miért kellett a tudatosságnak egyáltalán kialakulnia. Ha azonban tisztán spiritiszta szemléletet fogadunk el, azt állítva, hogy a „lélek” nem anyagi, akkor lényegében leállítottuk magának a biokémiának a tudományos vizsgálatát, amely a tudat különböző fokozatait eredményezi.
Haeckel rámutat arra, hogy saját öntudatunk természetes jelenség, és nem a világtól való rész, amelyben élünk. Ahogyan ő oly világosan fogalmaz: „Látni fogjuk, hogy a tudat egyszerűen természeti jelenség, mint minden más pszichikai tulajdonság, és hogy az anyag törvényének van alávetve, mint minden más természeti jelenség”.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)