Athén 1920 és 1940 között: Igaz és igazságos beszámoló arról, hogyan borította be a történelmet egy modern város, és hogyan vált a hely eseménnyé

Eredeti címe:

Athens from 1920 to 1940: A True and Just Account of How History Was Enveloped by a Modern City and the Place Became an Event

Könyv tartalma:

A 20. század elején, a két világháború közötti rövid időszakban Athén olyan gyors városi átalakulási folyamatba kezdett, amely egyedülálló helyet biztosított számára a korabeli európai fővárosok között.

Az 1922-es szmirnai katasztrófát követő, menekültek százezrei számára létrehozott telepítési program végrehajtása társadalmi és gazdasági átalakulást eredményezett, amely a kezdeti lépésekben nem volt mentes a társadalmi és területi szegregáció mintáitól. Az 1930-as években a főváros a sokféle viszontagság ellenére találkozott a modernitással, de a saját feltételei szerint. Ideológiai szinten két okból szerzett világhírnevet.

Először is azzal az ambiciózus vállalkozással, hogy az ókori agorán régiségeket tártak fel, és feltárták az ókori Görögország dicsőségét, még akkor is, ha e célból egy egész, a helyén álló, évszázadokon át társadalmi cseréktől és kereskedelmi tranzakcióktól hemzsegő városrészt kellett eltörölni. Másodszor, azáltal, hogy az ő nevével fémjelezték az "Athéni Chartát", a modern építészet 4.

kongresszusának eredményeit lezáró dokumentumot, amelynek ő volt a házigazdája, és amely elválaszthatatlanul összekapcsolta őt az akkori avantgárd építészeti elmélettel és gyakorlattal. Ezen túlmenően az állam/kormányzat részvétele az épített környezet létrehozásában, esetenként a magánszektor és különösen a földtulajdonosok spekulatív szándékainak támogatása biztosította Athén számára a Görögország fővárosi szerepének gyakorlásához szükséges infrastruktúrát. A maratoni gát, a földalatti vasút, a gőzüzemű villamosművek és sok más projekt olyan előrelépéseket jelentett, amelyek révén az utca átlagembere és -asszonya örülhetett annak, hogy a modernizáció mély gyökeret vert az athéni mindennapi életben.

Mégis úgy tűnik, Athén a modernizmus mellett, nem pedig benne járt. Nagyon hasonlóan Nárciszhoz, a szép boiótiai ifjúhoz, lehet, hogy Athén úgy nézte a gyönyörű arcát, amely úgy tükröződött, mintha egy tó csendes vizében lenne; a magasztosság és az öröm erős érzésétől elragadtatva ott állt, amíg meg nem halt.