Atomtragédia: Henry L. Stimson és a Japán elleni bombatámadásról szóló döntés

Olvasói vélemények

A könyv árnyaltan tárja fel Henry Stimson szerepét abban a döntésben, hogy a második világháborúban atombombát vetettek be Japán ellen, megvizsgálva az erkölcsi küzdelmeit, a korszak politikai kontextusát és a döntések hosszú távú következményeit. A recenziók reflektálnak Stimson jellemének összetettségére és a háborús döntések következményeire, miközben szembeállítják szándékait a történelmi értelmezések realitásaival.

A könyv jól kutatott, és értékes betekintést nyújt Henry Stimson erkölcsi dilemmáiba és az atombombák mögött meghúzódó politikai motivációkba. Tömör olvasmánynak számít, amely lebilincselő elbeszélést kínál a kritikus történelmi eseményekről. A recenzensek nagyra értékelték a bombák ledobásának motivációit és Stimson döntéseinek hátterét bemutató mélyreható elemzést.

Néhány olvasó úgy találta, hogy a szerző értelmezései és ítéletei elfogultak vagy kiegyensúlyozatlanok, különösen Stimson döntéseit és a második világháború kontextusát illetően. Kritika érte az atombombák bevetésének motivációinak vélt túlzott leegyszerűsítését, amely elsősorban a hidegháború kirobbantásának eszközeként, nem pedig a háború gyors befejezésének eszközeként fogalmazódott meg. Emellett egyes bemutatott érveket hibásnak vagy túlságosan spekulatívnak tekintettek.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Atomic Tragedy: Henry L. Stimson and the Decision to Use the Bomb Against Japan

Könyv tartalma:

Az Atomtragédia egyedülálló nézőpontot kínál a huszadik század egyik legfontosabb eseményére. Henry L.

Stimson (1867-1950) a második világháború idején hadügyminiszterként felügyelte az amerikai nukleáris fegyverprogramot. A könyv arról szól, hogy egy tapasztalt, elvi alapokon nyugvó ember hogyan botlott meg, amikor szembesült a háború, a diplomácia és a technológia összefonódása által jelentett óriási kihívással, Sean L. Malloy pedig azt vizsgálja, hogyan küzdött Stimson azért, hogy összeegyeztetje "az emberiség történelmében valaha ismert legszörnyűbb fegyverért" viselt felelősségét a háborúról és az erkölcsről vallott régi meggyőződésével.

Végül Stimson története a kudarcról szól; meggyőződése ellenére Stimson vonakodva hozzájárult az atombomba 1945 augusztusában, sűrűn lakott japán városok ellen történő bevetéséhez. Ez az első olyan Stimson-életrajz, amely a Manhattan-projekthez kapcsolódó iratok széles körű felhasználásával készült; Malloy olyan bizonyítékokat is feltárt, amelyek szemléltetik Stimson elkötelezettségének eredetét a civilek elleni hadviselés megszüntetése vagy finomítása mellett, olyan információkat, amelyek világossá teszik Stimson dilemmájának gyötrelmeit.

Az Atomtragédia végső célja nemcsak az, hogy hozzájáruljon a nukleáris fegyverek első bevetésének jobb történelmi megértéséhez, hanem az is, hogy az 1940-1945-ös évek döntéshozatali folyamatából olyan tanulságokat vonjon le, amelyek a jelenlegi világviszonyokra is alkalmazhatók. Miközben az Egyesült Államok tudósokat és mérnököket mozgósít új és állítólag "használhatóbb" nukleáris fegyverek építésére, és miközben ázsiai és közel-keleti nemzetek megismétlik a Los Alamos-i Manhattan Projekt fizikusainak teljesítményét, fontosabb, mint valaha, hogy a politikai döntéshozók és elemzők felismerjék a hibák láncolatát, amely e fegyverek első, hirosimai és nagaszaki bevetését övezte.