Könyv tartalma:
Az Aural History a pusztító gyásszal való találkozás antimemoár-emlékirata, amely a veszteség és az átalakulás kanyargós, töredezett útját kísérleti történetmeséléssel teremti meg újra.
A harmincas éveiben járó pszichoterapeuta és queer teoretikus által írt Aural History három részből álló sorozat, amelyek mindegyike különböző elbeszélői stílust használ, hogy a főhős traumához való viszonyának egy-egy jellegzetes szakaszát mutassa be. Az Aural History azt vizsgálja, hogy az önmagát feloldó veszteségek kaszkádja hogyan keresztezi egy lány felnőtté válását.
Az első rész lírai prózán keresztül követi a koraérett vadlányt, akit az apjához való heves ragaszkodás arra kényszerít, hogy amikor az meghal, és ő tizenkét éves lesz, a családi pékséget vezesse, nevelje fel bűnöző öccsét, és gondoskodjon romboló, kiszámíthatatlan anyjáról.
A második részben a harmadik személyben elbeszélt jelenetek egy magasan teljesítő középiskolás diákot mutatnak be, aki jól beszél és ura a helyzetnek, kivéve a hirtelen támadt és lappangó vonzalmakat, amelyek közül az elsőt a szigorú és hízelgő angoltanárnője iránt érezheti.
A harmadik történet egy lebilincselő, világhírű professzorral való kapcsolatáról szól, megszakítva a főhősnő és a legkülönfélébb pszichoterapeuták közötti párbeszédek tragikus-komikus sorozatával, miközben a most huszonöt éves, New Yorkban élő lány egy odüsszeiára vállalkozik, hogy megértse, miért marad az igazi önismeret megfoghatatlan, és valódi érzései miért maradnak fojtogatóak és hiányosak.
A Phillip Lopate által "elképesztő dokumentumnak" nevezett Aural History a memoárok elbeszélői konvencióit feszegeti, hogy megragadjon egy olyan történetet, amelyet a memoárok műfaja általában nehezen tud elmesélni: hogy elveszítheted önmagad, és nincs módod rá, hogy megismerd.
Gila Ashtor kritikai teoretikus, író és pszichoanalitikus New Yorkban él. Irodalom és filozófia szakon szerzett MA diplomát a Chicagói Egyetemen, majd 2016-ban a Tufts Egyetemen irodalomból doktorált. Kutatási szakterületei közé tartozik a queer-elmélet, a pszichoanalízis, a trauma, az affektustanulmányok és a pedagógia. Tudományos írásai a queer-elmélet és a pszichoanalízis kapcsolatára összpontosítanak, és erről szól a hamarosan megjelenő könyve, a Homo Psyche: Queer elmélet és metapszichológia. Klinikai írásai elsősorban a poszt-freudiánus technika és elmélet felé orientálódnak, és kifejezetten Jean Laplanche metapszichológiáját vizsgálja az affektus- és szexualitástanulmányok kontextusában. A Studies in Gender and Sexuality szerkesztője, és jelenleg a Columbia Egyetemen fejezi be a nonfiction MFA szakot. Jelenleg pszichoanalitikus a New York-i Pszichoanalitikus Képzési és Kutatási Intézetben (IPTAR), ahol felnőtteket és gyerekeket kezel.
