Ilse Pedler díjnyertes költő, aki egy gyakorló állatorvos egyedülálló szemszögéből ír. Az ő címe: Auscultation : azt jelenti, hogy hallgatózás, és különösen az orvostudományban a test belső szerveiből származó hangok meghallgatása. Ha a hallgatás a gyűjtemény központi témája; akkor a meghallgatásról is szól. Ez egy olyan hang, amely egy nehéz gyermekkor mélységeiből és a később a mostohafiával való kapcsolattartásért folytatott bírósági per által felszínre hozott érzelmekből vágyott arra, hogy megértsék és meghallgassák.
Pedler stílusa realista, gyakran hevesen realista, olyan meggyőződéssel, mint aki tapasztalatból beszél. Számos lenyűgöző verse a sebészeti műszerekről szól. Ollók és kapcsok, szikék, kesztyűk, vegyszerek és fertőtlenítőszerek illata. Nem minden olyan viszonylag nyugodt, mint a műtőben, mert ott vannak a távoli hegyi farmok, disznóólak, nyírócsarnokok, istállók, fejőszalonok és a téli éjszakákon fagyos mezők is. A versek formailag is ügyesek és változatosak, a sestinától a szonettig a formák széles skálájával.
Vannak versek a szerző kényszeres gyermekkoráról is, ahol a gyerekeket "látni és nem hallani" kellett, apja haláláról, fia iránti szerelméről, a kémiai elemekről és a tájakról elmélkedő versek. Van egy utolsó, megható versrészlet is, a Tündérmesék és mostohaszörnyek: a mostohaanyaságról szól, a mese trópusát felhasználva hozza el nekünk ezt a történetet a mostohaanya nehéz szerepéről, akinek gyakran nincs szava a bíróságon, annak ellenére, hogy szereti és gondozza mostohagyermekét, és felvázol egy nehéz évet egy pár és egy sokat szeretett gyermek életében.
Ilse Pedler versei az Auskultációban hűvös realizmusukkal, kihívást jelentő témájukkal, a klasszikus és szabad formák változatos használatával és szórakoztató történésekkel biztosan tetszeni fognak az intelligens, igényes olvasóknak.