Authentocrats: A kultúra, a politika és az új komolyság

Olvasói vélemények

Joe Kennedy „Authentocrats” című könyve kritikus és szórakoztató elemzést nyújt az Egyesült Királyság 2015 utáni kulturális és politikai helyzetéről, különös tekintettel Jeremy Corbyn megválasztására és a brit politikán belüli hitelesség válságára. A könyv a populizmus és a kulturális identitás témáit vizsgálja, valamint azt, hogy a múltbeli politikai keretek nem alkalmasak a jelenlegi megosztottság megértésére. Míg számos kritika dicséri a mélységét és a különböző kulturális műtárgyakkal való éleslátó összefüggéseit, egyesek kritizálják, hogy időnként tudományos zsargonba torkollik, és elveszíti a fő érvekre való összpontosítást.

A könyv éles, szórakoztató betekintést nyújt a jelenlegi kulturális-politikai pillanatba, hatékonyan elemezve az „autentokrácia” fogalmát. Összekapcsolja a különböző kulturális utalásokat, és feltárja a múltbeli politikai elemzések hiányosságait a kortárs kérdések megértésében. A recenzensek nagyra értékelik szellemességét és a tárgyalt témák széles skáláját.

Egyes olvasók szerint az írásmód időnként túlságosan tudományos és összefüggéstelen, és inkább esszék sorozatának tűnik, mintsem összefüggő könyvnek. A kritikusok szerint a könyv nem koncentrált, különösen, amikor a múltbeli politikai személyiségekről vagy kulturális jelenségekről szóló irreleváns vitákba torkollik, és nem foglalkozik megfelelően Corbyn erősségeivel.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Authentocrats: Culture, Politics and the New Seriousness

Könyv tartalma:

Azt mondják, hogy a posztliberális korszakba lépünk. Az úgynevezett illiberális demokrácia és a tekintélyelvű populizmus politikai felemelkedőben van; könyvesboltjaink polcai nyögnek a figyelemfelkeltő gondolkodók műveitől, akik azt állítják, hogy a megengedés, a multikulturalizmus és az "identitáspolitika" cserbenhagyott minket, és hogy most vissza kell térnünk a hagyomány valamilyen fogalmához. Megvolt a szórakozásunk, és most itt az ideje, hogy komolyan vegyük, hogy a posztmodern értelmetlenség romjai ellen támasszuk töredékeinket.

Nemcsak a szokásos, konzervatív gyanúsítottak csatlakoztak ehhez az érveléshez. Az Authentocrats kritizálja azt a módot, ahogyan a posztliberális eszméket a centrista politikusok alattomosan mozgósították, akik - legalábbis elméletileg - ellenségesek az olyanokkal szemben, mint Donald Trump és a UKIP. Megvizsgálja, hogy ez a centrum-populizmus milyen formákat öltött az Egyesült Királyságban, és a liberalizmustól való mérsékelt visszavonulást egy olyan történetbe helyezi, amely az 1990-es évek elején kezdődik. A blairizmus szociálliberális politikát ígért, mint a köztulajdon és az újraelosztó politikák iránti elkötelezettség feladásának jutalmát: sok jelenlegi centrista ragaszkodik ahhoz, hogy a New Labour hibája nem a piac előtti kapituláció volt, hanem az, hogy nem volt hajlandó meghallani az angliai provinciális munkásosztályok állítólag természetes konzervativizmusát.

Ebben a könyvben láthatjuk, hogy a „valódi emberek” iránti hamis aggodalom hogyan része a brit kultúrán belüli szélesebb körű fordulatnak, amelynek során a mainstream kivonul a kilencvenes évek nyitottsága alól, azzal a rosszhiszemű feltételezéssel, hogy nincs más út, csak visszafelé. Az önjelölt politikai realizmus, amely kijelenti, hogy a baloldal csak úgy mentheti meg magát, ha kevésbé liberális lesz, kulturálisan a hagyományos identitások iránti érdeklődéssel párosul: Daniel Craig James Bondjának nyers férfiassága, a természetrajzok állítólag „progresszív” hazafisága, a világháborúk televíziós megszállottsága. Az Authentocrats magukat a liberálisokat vádolja a posztliberális fordulat táplálásával, és felteszi a kérdést, hogy hol lehetne alternatívát találni.