Autistának lenni nem viselkedési probléma: Az alkalmazott viselkedéselemzés kritikája a neurodiverzitás korszakában

Olvasói vélemények

A kritikák vegyes képet mutatnak a könyvről, amely az alkalmazott viselkedéselemzést (ABA) különböző szempontok szerint kritizálja, különös tekintettel annak történetére, módszertanára és az autista egyénekre gyakorolt hatására. Míg egyes olvasók informatívnak és szükséges kritikának találták a könyvet, mások kritizálták a megközelítését és következtetéseit, különösen az ABA alternatíváival kapcsolatban.

A könyvet dicsérik az ABA alapos kritikája és történelmi kontextusa miatt, ami az autizmus spektrummal foglalkozó szakemberek és családok számára nélkülözhetetlen olvasmánnyá teszi. Világos betekintést nyújt az ABA-módszerekbe és azok következményeibe, elősegítve a terület lehetséges problémáinak tudatosítását. Néhány olvasó nagyra értékelte a könyv első két részének informatív jellegét.

A kritikusok szerint a könyv végső soron neurotipikus szemléletet tükröz, és hiányoznak belőle az autista személyek alapvető tapasztalatai és nézőpontjai. Az ABA alternatíváit, különösen a „legoterápiát” bemutató utolsó részt nem tartották megfelelőnek és tudományos alátámasztás nélkülinek. Összességében egyesek úgy érezték, hogy a könyv nem foglalkozik a fogyatékosság társadalmi modelljével, és ehelyett az orvosi modellt részesíti előnyben, ami az autista közösségtől való elszakadást okozza.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Being Autistic is Not a Behavior Problem: A Critique of Applied Behavior Analysis in the Era of Neurodiversity

Könyv tartalma:

Az alkalmazott viselkedéselemzés (ABA) széles körben alkalmazott terápiás formává vált az autista gyermekek számára anélkül, hogy elméletei és módszerei jól ismertek lennének. Az ABA azon elméletek és kutatások kritikai elemzése, amelyekre az ABA bizonyítékokon alapuló kezelésként hivatkozik, kötelező olvasmány mindazok számára, akiknek érdeke fűződik az autista személyek életéhez. Ez a könyv áttekinti a szakirodalmat, amelyből kiderül, hogy az ABA nem tudományos kutatásokon alapul, és hogy az ABA gyakorlóinak nem szükséges gyermekpszichológiai, gyermekgyógyászati, gyermekfejlesztési, pedagógiai, családterápiás, nyelvfejlesztési vagy tudományos kutatási képzettséggel rendelkezniük. Az ABA nem a fejlődéstudomány semmilyen formáján alapul, hanem elsősorban B. F. Skinner munkáin, akinek az elképzeléseit több mint hetven évvel ezelőtt publikálták először. Ez a filozófiai álláspont, a radikális behaviorizmus szerint az egyéni tapasztalatok irrelevánsak a viselkedésváltozás szempontjából, mert cselekedeteink meghatározó tényezői a környezetünkben vannak; a cselekedeteinkből eredő jutalmak és büntetések. Az ABA elméleteinek és kutatásainak mélyreható elemzése arra a következtetésre vezet, hogy az ABA nem alkalmazott tudomány, és nem támogat olyan értékeket, amelyek összhangban vannak a gyermek fejlődésének és nevelésének jelenlegi modelljeivel.

A modern tudományon alapuló egyéb ígéretes módszerek, köztük a szülő által irányított, kora gyermekkori megelőző stratégiák és a szintén itt tárgyalt, kortársakra épülő LEGO-klubok gyakran háttérbe szorulnak az ABA-alapú autizmus-szolgáltatások médiamegjelenései és marketingstratégiái miatt, annak ellenére, hogy ezek az üzenetek túlzóak és félrevezetőek. Egyszerűen fogalmazva, az ABA szolgáltatásokba vetett közbizalmat és befektetést részletesebben és nagyobb szkepticizmussal kell felülvizsgálni.

A viselkedéselemzők által leírt áltudományos koncepciók sokak számára meggyőzően hangzanak, de közelebbről megvizsgálva alig jelentenek többet annál, mint amit a legtöbb pedagógus és szülő általában már csinál, és ugyanakkor költséges és invazív szolgáltatásokat foglalnak magukban, amelyeknek kevés vagy semmilyen bizonyítékuk nincs az érdemi hasznára. Néhány természetes stratégia, mint például a kortársmentorálás és a gondozói képzés segít az autista gyermekeknek és családjaiknak abban, hogy alkalmazkodjanak a többségi környezethez, a bizonyítékokon alapuló autizmus-kezelés tartós ígérete az ABA szolgáltatások egyre növekvő piacát hozta létre, ami valójában zavarja a tipikus szociális fejlődést.

A gyermek fejlődéséről, a társadalmi és kulturális alkalmazkodóképességről, a játékról és az oktatásról alkotott modern nézetek az egyének és szociokulturális környezetük integrációját hangsúlyozzák. Jelenleg kevésbé költséges, proaktív és nem invazív megközelítések állnak rendelkezésre az autista gyermekek és gondozóik szociális alkalmazkodóképességének és életminőségének javítására, de az ABA-alapú szolgáltatásokkal ellentétben ezeket nem népszerűsíti széles körben a közmédia, és nem kínálja közvetlenül a családoknak több ezer újonnan minősített szolgáltató. Az autista egyének élettapasztalatainak tudományosan megalapozott és holisztikus megértése elismeri a szociokulturális alkalmazkodás és a hosszú távú életminőség fontosságát, nem pedig a felnőttek által ellenőrzött környezetben való viselkedésbeli megfelelését, még akkor is, ha ezeket a környezeteket naturalisztikusnak nevezik. A radikális behaviorizmus nem volt és soha nem is lesz összeegyeztethető a fejlődési modellekkel, amelyek a fejlődést kölcsönös és dinamikus szinergikus folyamatnak tekintik, nem pedig egy sikeres viselkedési terv eredményének. Fontos, hogy azok, akiknek fontos a társadalom sokszínűsége, támogassák a különböző élettapasztalatokkal rendelkező egyének kreatív hozzájárulását, és ne gondoljanak a másságra mint viselkedési problémára.