Autonomy in Xinjiang: Han Nationalist Imperatives and Uyghur Discontent
Ez a tanulmány a Kínai Népköztársaság 1949-es megalapítása óta a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen kialakult konfliktusok forrásait elemzi. A nemzetközi hatásokat, a militáns iszlámot és a tartós etnikai gyűlöletet veszi figyelembe, amelyeket egyes megfigyelők a zavargások okaként azonosítottak.
Bár ezek a tényezők befolyásolták a hszincsiangi politikát, egyik sem a súrlódások elsődleges forrása. A tanulmány szerint maga a regionális autonómia rendszere, amelyet a régió politikai problémáinak megoldásaként hirdettek, inkább elégedetlenséget és erőszakot váltott ki. Ahelyett, hogy jelentős autonómiát biztosított volna az ujguroknak, Peking különböző módokon akadályozta meg politikai hatalmuk gyakorlását.
A tanulmány részletesen megvizsgálja mind a jogi intézményeket, mind a Hszincsiangban bevezetett politikákat, és bemutatja, hogy ezek hogyan járultak hozzá az ujgurok elégedetlenségéhez, és így a zavargásokhoz. Az elmúlt években a kínai politikai tanácsadók azt javasolták, hogy a konfliktusok csökkentésére tovább kell csökkenteni az autonómia hatókörét Hszincsiangban.
A szerző a fenti elemzés alapján úgy érvel, hogy egy ilyen lépés inkább növelné, mint csökkentené a súrlódásokat. Az elemzés és a következtetések érdekesek lehetnek a Hszincsiangban, Kína más autonóm régióiban és a világ más részein működő autonómia-rendszerekben kialakult konfliktusokkal foglalkozó politikai döntéshozók és elemzők számára.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)