A „szerző haláláról”, felértékelődéséről vagy visszatéréséről szóló vita az utóbbi években egyre élénkebbé vált.
Időközben a Nietzsche „én mint szójáték” és Barthes „mort de l'auteur”-je közötti elméleti folyamat maga is olyan elméleti reflexiók tárgyává vált, amelyek nemcsak egy közismert fogalmat, hanem a hermeneutikai szövegértés egyik alapvető kategóriáját is érintik. A kötetben dokumentált szimpózium egy generációval Barthes kiáltványa után interdiszciplináris módon vizsgálta a „szerzőség” elméleti premisszáit, irodalmi színpadra állításait, irodalmi és közéleti kezelési formáit.
Az esettanulmányok az Empfindsamkeit korszakától az internetes szerzőségig terjednek.