Aypi története

Olvasói vélemények

A könyv magával ragadó elbeszélést kínál, amely megragadja a szereplők nézőpontját és érzelmeit, és gazdag feltárást nyújt a jó és a rossz, valamint a hagyomány és a modernitás témáinak feltárására. A szerkezetét azonban gyengeségként említik a hosszú párbeszédek és néhány ismétlődő elem miatt.

⬤ Magával ragadó történet, amely megragadja a szereplők gondolatait és érzéseit
⬤ a jó kontra gonosz és a hagyomány kontra modernitás erős témái
⬤ a metaforák gazdag használata
⬤ hiteles hangot ad a hely lakóinak.

Hosszú párbeszédek, amelyeket túlzásnak érezhetünk; a könyv szerkezete az ismétlések miatt gyengének tűnhet.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Tale of Aypi

Könyv tartalma:

Az Aypi meséje a Kaszpi-tenger partján élő török halászok egy csoportjának sorsát követi nyomon. Az egész falut az ősi otthonuk elvesztésétől való félelem fenyegeti. Ezt az igazságtalanságot a halászok önkéntes kezdeményezésének állítják be, miközben az uralkodó hatalom cinikus módon megpróbálja elkobozni a földjüket. Egy bátor halász a faluból szembeszáll velük, és harcol a szülőföldjéért, válaszul egy évszázadokkal ezelőtt egy védtelen fiatal nővel szemben elkövetett kegyetlenségre. Ez az igazságtalanul kivégzett lélek szellemként tér vissza ebben a zűrzavaros időben, hogy szörnyű bosszút álljon a falu férfijain. A szereplők közötti kapcsolatok a természet erői közötti örök ellentétet tükrözik, a feszültséget pedig misztikus erők beavatkozása fokozza.

Ak Welsapar 1956-ban született az egykori Türkmenisztáni Szovjet Köztársaságban. Újságírásból 1979-ben szerzett mesterdiplomát a Lomonoszov Moszkvai Állami Egyetemen. 1987-ben Ak Welsapar tagja lett a Szovjet Írószövetségnek, majd 1989-ben a Maxim Gorkij Irodalmi Intézetben irodalomelméletből szerzett második mesterdiplomát.

1993-ban, miután egy évet házi őrizetben töltött, kizárták az Írószövetségből, miután megjelentetett néhány oknyomozó cikket a közép-ázsiai kolosszális ökológiai problémákról, amelyeket főként a gyapottermeléshez szükséges növényvédő szerek túlzott használata okozott. Ennek szörnyű következményei voltak, és még az Aral-tenger kiszáradásához is vezettek. A türkmenisztáni rezsim "közellenségnek" nyilvánította Ak Welsapart, és az őt ért üldözés újra kezdődött, méghozzá megduplázott erővel. Megtiltották az általa írt művek kiadását, míg a kiadott könyveit elkobozták a könyvesboltokból és könyvtárakból, hogy elégessék. Az igazságtalan bebörtönzés és a családja üldözése elől Ak Welsapar végül 1993-ban elhagyta Türkmenisztánt. Családjával 1994 óta Svédországban él, ahol tagja a Svéd Írószövetségnek. Emellett 1993 óta a Nemzetközi PEN-klub tiszteletbeli tagja. Ak Welsapar oroszul, türkménül és svédül ír. Ak Welsapar olyan folyóiratoknak és újságoknak írt cikkeket, mint a Literaturnaja Gazeta, a Druzsba Narodov, a Szovjet Kultúra, a The Washington Post és sok más lap. Több mint húsz könyv szerzője, de a Melyikünk merül a legmélyebbre? (1982) és Az első csepp (1983) című versantológiák szerzőjeként debütált. A dinnyefej (1984) című regényét egy türkmén nemzeti irodalmi versenyen díjazták.

2012-ben az Orosz Írószövetség Ak Welsaparnak ítélte oda a Szergej Jeszenyin irodalmi díjat. Az Ukrán Írószövetségtől 2014-ben megkapta a Nyikolaj Gogol-díjat is novelláskötetéért. A legtöbb regénye be van tiltva Türkmenisztánban, többek között, hogy csak néhányat említsünk: Hosszú utazás a közelbe (1988), Ez a sötétség világosabb (1989), A régi szőnyegen lógó hajlított kard (1990), Mulli Tahir (1992), A kobra (2003), Aypi meséje (2012). Ak Welsapar még mindig tiltott író Türkmenisztánban, neve 1990 óta szerepel a feketelistán szereplő írók listáján.