The 1960s Body Through Sculptural Movement and Static Dance - The Works of George Segal, Allan Kaprow, and Yvonne Rainer
Az 1960-as évek egyik legnagyobb kulturális felfordulása a hagyományos művészeti ágakat meghatározó határok elmosódása volt. Különösen a szobrászat, az előadóművészet és a tánc osztozott számos olyan tulajdonságon, amelyek korábban különállóvá tették őket.
George Segal, Allan Kaprow és Yvonne Rainer munkái olyan módon keresztezik egymást, hogy drámai módon megvilágítják ezeket a kérdéseket ebben az időszakban. Ez a tanulmány ezeket a változásokat vizsgálja, azt állítva, hogy fordított kapcsolat állt fenn Segal szobrainak performatív jellege és Kaprow és Rainer performanszainak nem kifejező mozdulatlansága között. Ez az ellentmondás, amelyben a szobrászat performatívabbá, a tánc pedig mozdulatlanabbá vált, megkérdőjelezte e tudományágakról alkotott, régóta fennálló elképzeléseket.
Pierre Bourdieu teoretikus és habitusának felhasználása a test szerepének elgondolásához ezekben a művészeti műfajokban annak megértését kínálja, hogy az 1960-as évek testei hogyan használták a gesztusokat a mozgáson keresztül történő kommunikáció korlátozására. Ez a munka különösen hasznos lesz a mozgástanulmányok, a korai amerikai modern művészet iránt érdeklődők számára, és mindazok számára is vonzó lesz, akik kíváncsiak arra, hogyan alakul át saját testük a vizuális és előadóművészetek jelenlétében.