Értékelés:
Joe Goldberg „Az ötvenes évek jazzmesterei” című könyvét dicsérik az 1950-es évek jazzének meghatározó személyiségeiről szóló, lényegre törő és informatív portrékért. Az olvasók nagyra értékelik Goldberg kritikai elemzések és személyes anekdoták egyensúlyát, így a könyv értékes forrás a jazztörténet iránt érdeklődők számára. Néhány kritika azonban megemlíti a portrék mélységét érintő következetlenségeket, egyes fejezetek erősebbek, mint mások, és néhány olvasó megkérdőjelezi a bemutatott zenészek kiválasztását.
Előnyök:⬤ Magával ragadó írói stílus
⬤ a legendás jazz-zenészek mélyreható portréi
⬤ a kritikai elemzések és a személyes anekdoták keveréke
⬤ jól megalapozott, kiegyensúlyozott kutatás
⬤ lenyűgöző tartalom
⬤ nagyszerű fotók.
⬤ Bizonyos fejezetekben nem következetes mélység
⬤ egyes zenészek portréi nem egyenletesek
⬤ a bemutatott művészek kiválasztása megkérdőjelezhető.
(5 olvasói vélemény alapján)
Jazz Masters of the 50s
Az ötvenes évek, bár sok szempontból nyugodt időszak volt, a jazztörténet egyik leglázasabb évtizede volt. A modern jazz mérföldkövei szilárdan megvetették a lábukat, és azt lehet állítani, hogy a zene azóta szinte minden iránya visszavezethető e korszak felvételeire, csoportjaira vagy egyéniségeire.
Joe Goldberg ebben a portrésorozatban a nagyszerű zene és az ellentétes esztétika évtizedének életét és zenéjét, döntő eseményeit és meghatározó erőit vizsgálja: Miles Davis Kind of Blue című felvétele; Gerry Mulligan zongora nélküli kvartettje; Cecil Taylor ütős billentyűs kísérletei; John Coltrane és Sonny Rollins maratoni szaxofonszólói; MJQ klasszikus struktúra és jazz-improvizáció keveredése; Ornette Coleman Free Jazzje. Mingustól Monkon át Blakeyig az óriások kora volt.
A jazz történetében talán soha korábban és azóta sem volt ennyi vadul sajátos jazz-újító kortárs. Joe Goldberg ott volt, és amit az ő füle hallott, az itt egy maradandó zenei dokumentummá vált.
