Az 53. (walesi) hadosztály története

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

History of the 53rd (Welsh) Division

Könyv tartalma:

Az 53. hadosztály a háború előtti területi haderő egyik hadosztálya volt, amely Gallipolinál, Egyiptomban és Palesztinában szolgált, de a nyugati fronton soha.

A könyv a hadosztály részletes hadrendjével kezdődik, ahogyan az a háború kitörésekor volt, és ez az állapot nem tartott sokáig. 1914 novembere és 1915 februárja között hat zászlóaljat helyeztek el egymástól függetlenül a BEF különböző alakulataihoz Flandriában. Miután novemberben Indiába figyelmeztették őket - ezt a parancsot hamarosan visszavonták -, a hadosztályt végül 1915 áprilisában átszervezték, és az egyik dandárt (159.) a tengerentúlra küldöttek helyébe lépő Home Counties zászlóaljakból állították össze.

1915 júliusában a hadosztály Lemnoszra hajózott, majd onnan a Dardanellákhoz, ahol 1915 augusztusában Szuvlánál partra szállt.

Mire decemberben Egyiptomba visszavonták, a hadosztály tényleges harci ereje 162 tisztre és 2428 egyéb beosztottra csökkent. 1916 augusztusában Egyiptomba visszatérve a hadosztály csatlakozott a Szuezi-csatorna védelmi erőihez, és részt vett a Sínai-sivatagban a romani csatában, majd a Dobell tábornok vezette Keleti Erők részeként a Palesztina elleni előrenyomulásban.

A Gáza elleni első két támadás (1917. március/április) kudarcba fulladt, bár maga a hadosztály jól teljesített az első csatában, sikerét meghiúsította a gyenge személyzeti munka, a határozatlan vezetés, a kommunikáció hiánya és a rossz vízellátás. A keleti erők parancsnokát menesztették, és helyére Chetwode került, a C egyiptomi expedíciós erők főparancsnokát, Murray-t pedig Allenby váltotta fel.

1917 utolsó három hónapjában a hadosztályok sikereket értek el a harmadik Gázánál, Beersebánál és Jeruzsálemnél. Palesztinában egy VC-t kapott egy zászlóalj parancsnoka. 1918 június-augusztusában a hadosztályt ismét átszervezték, ezúttal az indiai hadsereg felállításához.

Öt zászlóalját a nyugati frontra küldték, hogy csatlakozzon az újjáalakult 34. hadosztályhoz, és helyüket indiai/gurka zászlóaljak vették át, így dandáronként egy brit zászlóalj maradt; a szövegben a régi és az új hadrendet hasonlítják össze.

Az elbeszélés a Meggidónál aratott győzelemmel zárul, amelyben az egyes dandárok szerepét ismertetik. A függelékek tartalmaznak néhány példát a hadtest és a hadosztály hadműveleti parancsaira; a brit zászlóaljak parancsnokainak egymásutánját és a 34. hadosztályhoz küldött öt zászlóalj mindegyikének rövid feljegyzését.

Nincs kitüntetések és kitüntetések jegyzéke, nincs becsületrend, és sajnos nincs tartalomjegyzék sem.