Az A4 Pacific Gresley után: A késői L N E R és a brit vasút időszakai, 1942-1966

Olvasói vélemények

A könyv az A4-es történet jól megírt és kutatott folytatása, amelyet olvasmányosságáért és széleskörű új anyagáért dicsérnek. Alapos betekintést nyújt az A4-es mozdonyok történetébe Gresley halálától az 1960-as évekbeli megszűnésükig, amely gyakran figyelmen kívül hagyott időszak.

Jól megírt, jól illusztrált, átfogó új anyag, rendkívül olvasmányos, a történelem figyelmen kívül hagyott aspektusait tárgyalja, megragadja a gőzkorszak lényegét, erősen ajánlott.

A kritikákban nem említettek jelentős hátrányokat.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The A4 Pacifics After Gresley: The Late L N E R and British Railways Periods, 1942-1966

Könyv tartalma:

A „Gresley's Silver Link” című könyvükben a szerzők elemezték az A4-es Gresley-k fejlődését és szolgálatukat Gresley 1941-ben bekövetkezett haláláig. Ez a könyv a háború első éveitől egészen az 1960-as években bekövetkezett megszűnésükig mutatja be ezt a lenyűgöző történetet.

Miután négy évig az LNER legelőkelőbb vonatait vontatták, az A4-esek haszonelvűbb szerepet kaptak, és hat éven át keményen dolgoztak Nagy-Britannia háborús erőfeszítéseinek támogatásán. Ebből meghajolva, de veretlenül, bár rendkívül megkopott állapotban kerültek ki. Miután felújították őket, ott folytatták, ahol 1939-ben abbahagyták, és hátralévő életükben kivételes szolgálatot teljesítettek.

A szerzők korábban nem publikált anyagok segítségével elemzik az A4-esek pályafutásának második szakaszát, először az LNER mozdonyaként, majd 1948-tól a British Railways irányítása alatt. Mivel nem állt rendelkezésükre dízel- vagy villanymozdony-flotta, amely helyettesíthette volna őket, az 50-es években a gyorsvasutak második aranykorába léptek. Aztán a „Swinging Sixties”-ben, ahogy egyesek gondolták, egy sokat késlekedő modernizációs program részeként korai végük volt. A forgalomból való kivonásukig továbbra is lenyűgözték a személyzetet, és kivételesen jól teljesítettek, még akkor is, amikor a karbantartási szabványok már nem voltak megfelelőek, és az állapotuk romlott. Ezek telivérek voltak, és méltó emléket állítottak azoknak a mérnökmestereknek, akik 30 éven át vagy még tovább gyártották és fenntartották őket.