Az abszintos szökőkút

Eredeti címe:

The Absinthe Fountain

Könyv tartalma:

"Örökké tanulj, soha ne add meg magad". Ez volt a mottója a Bal Ciprus Klubnak; a tekintélyes irodalmi társaságnak, amely minden hónap első napján találkozott a Brander könyvtár tornyában. Ezek a szavak a magas ajtók feletti, fazettázott üvegablakba vésve üdvözölték a látogatókat érkezésükkor.

A Könyvtártorony egy szürke ónból készült girbegurba volt, amelyet zöld, üvegkupola koronázott. Brander legmagasabb pontjaként, bárhonnan láthatóan, úgy emelkedett, mint egy szálkás tű, amely körül a sivár város megfordult. Egy fekete nagykabátos fiatalember baktatott a ködbe burkolózó utcákon keresztül a távoli lámpaoszlopok gyenge fénye felé, amelyek alacsony, hegyes háztetők és fekete kémények között pislákoltak, amelyeket félig eltakartak a gomolygó koromfelhők.

Késői indulás után elindult a Yarwick Square 14-B alatti padlásszobájából, a Wormwood negyed munkásnegyedében, a szárazdokkok közelében.

Túl sokáig időzött a Hob's Innben, egy sarki kocsmában, és a negyedik vagy ötödik pohár abszintjánál fetrengett. A szelíd delírium csillapította az idegeit, és nyugtatta a kezét, miközben gyári munkások, őrültek, nyomorékok és más halálraítélt lelkek mellett kortyolgatta a zöldellő nektárt, félelmei feloldódtak, mint megannyi kockacukor, amely jeges vízben égett és olvadt, és egy merőkanállal a feledés homályába keveredett.

A "zöld istennő" esszenciája, a halálos botanikumokból desztillált keserédes álomkegyelme úgy várta őt, mint csábító szerető smaragdzöld pohárban. A legtöbb éjszakát lehorgasztott tekintetével töltötte, virágos hallucinációk között elveszve, egy felhős chartreuse tócsában. Ezt a termékeny szellemet, palackba zárt múzsát és erkölcsi romlást máshol a városban betiltották.

Az abszint szeszélyes látomásai állítólag nemcsak festmények, versek és operák megalkotásához vezettek - amelyek önmagukban is bűnnek számítottak -, hanem ájulásokhoz, köhögési rohamokhoz, álmatlansághoz, halvaszületésekhez és gyilkos tombolásokhoz is. Sáros macskaköveken kelt át a Mercantile Lane-en. A „Vértál” néven ismert görbe sikátorok mentén, ahol a nyers hús fojtogató bűze miatt disznófejek lógtak kampókon a hentesbódékban, lógott a kötélen a megkopasztott liba, birkahólyagok, tehénbelsőségek és különféle bélsárfoltok foltoztak meg sok-sok fából készült vágódeszkát„.”.