Értékelés:
A könyv a korai Stuart Anglia politikai kultúráját vizsgálja, megkérdőjelezve az uralkodó whig értelmezést, amely a monarchiát abszolútnak, a forradalomhoz vezetőnek jellemzi. Egy árnyalt nézet mellett érvel, amely elismeri az uralkodók hatalmának korlátait.
Előnyök:⬤ Értékes betekintést nyújt a korai Stuart-korszak politikai kultúrájába
⬤ hatékonyan megkérdőjelezi az abszolutizmus túlzó nézeteit
⬤ amellett érvel, hogy az uralkodóknak jelentős mérlegelési jogkörük volt, miközben tiszteletben tartottak bizonyos jogi korlátokat
⬤ értelmesen foglalkozik a történelmi esküvel és gyakorlattal.
⬤ A próza sűrűn akadémikus és analitikusan rendezetlen
⬤ tele van olyan állításokkal, amelyek zavaróak lehetnek
⬤ jelentős erőfeszítést igényel a bonyolult érvek között való eligazodás.
(1 olvasói vélemény alapján)
Absolute Monarchy and the Stuart Constitution
Glenn Burgess az angliai Stuart-korszak korai szakaszának ambiciózus újraértelmezésében azt állítja, hogy a tizenhetedik századi angol politika általános értelmezése túlságosan leegyszerűsített és pontatlan. A régóta elfogadott általános nézet szerint az udvar és a parlament fokozatos polarizálódása I.
Jakab és I. Károly uralkodása alatt az abszolutisták (akik fenntartották a monarchia isteni jogát az uralkodásra) és az alkotmányosok (akik ellenálltak a zsarnokságnak azzal, hogy ragaszkodtak ahhoz, hogy az uralkodó a törvényeknek legyen alárendelve) közötti szakadást tükrözte, és elkerülhetetlenül polgárháborúhoz vezetett. Burgess szerint azonban éppen azok a kifejezések, amelyeket a korszak megértéséhez használtak, félrevezetőek: a polgárháború előtt Angliában szinte egyáltalán nem voltak valódi abszolutista gondolkodók, és a közönséges jogászok és parlamenti képviselők "alkotmányossága" nagyon eltérő fogalom volt a fogalom mai értelmezésétől.
Burgess a szokásjog nagyszabású gyűjteményéhez fordul, amely Anglia számos szabadságjogát és intézményét rögzítette. Olyan kulcsfigurák politikai véleményét vizsgálva, mint Sir Edward Coke és Sir Francis Bacon, arra a következtetésre jut, hogy az ország törvényei olyan civilizációt képviseltek, amelyet egyetlen monarchista sem támadott volna meg.
Továbbá az abszolutizmus ritka hitvallás volt abban az időben, és bár elfogadták, hogy a király Isten mellett áll hatalmon, ez nem vonta meg a figyelmet attól a ragaszkodástól, hogy a törvények szerint uralkodjon. Nem az eszmék polarizálódása szította a politikai megosztottságot, hanem az, hogy I. Károly nem megfelelő módon használta ki az elfogadott előjogokat, ami feszültségeket hozott fel, megosztottságot kovácsolt és felrúgta a "békés politikát", amelyre a kora újkori angolok olyan büszkék voltak.
Burgess új nézőpontja új összefüggésbe helyezi az olyan vezető személyiségek politikai gondolkodását, mint Hobbes és Locke, felülvizsgálja a polgárháború előtti Angliáról alkotott torz képet, és újra a korszak valódi konfliktusaira és emberi összetettségére irányítja a vitát. Glenn Burgess a Hull Egyetem történelemtanára és "Az ókori alkotmány politikája" (1992) című könyv szerzője.
