Az abszolútum ironikus megközelítése: Schlegel költői misztikája

Eredeti címe:

An Ironic Approach to the Absolute: Schlegel's Poetic Mysticism

Könyv tartalma:

Az Ironikus megközelítés az abszolútumhoz: Schlegel költői misztikája Friedrich Schlegel ironikus töredékeit hozza párbeszédbe a Dao De Jinggel és John Ashbery Folyamatábrájával, hogy azt állítsa, hogy a költői szövegek azért kínálnak intuíciót az egészről, mert ellenállnak az olvasó azon vágyának, hogy teljesen megértse őket.

Karolin Mirzakhan amellett érvel, hogy bár Schlegel ironikus töredékei mind formájukban, mind tartalmukban a befejezetlenségüket hirdetik, mégis ezek az elsődleges eszközei annak, hogy elősegítsék az abszolútum intuícióját. Azokra a technikákra összpontosítva, amelyek révén a szövegek nyitottak, üresek vagy megragadhatatlanok maradnak, Mirzakhan elemzése feltárja azokat a módszereket, amelyeket a szerzők arra használnak, hogy műveljék az olvasóik számára az abszolútum intuitív megismeréséhez szükséges mozgékonyságot.

Mirzakhan kifejleszti a „költői miszticizmus” kifejezést az Abszolútumnak az egyes szöveges pillanatok által lehetővé tett megtapasztalásának leírására, a Dao De Jinget és a Folyamatábrát vizsgálva, hogy eredeti beszámolót adjon az Abszolútum megismerésére való törekvésről, amely nem lineáris, nem totalizáló és a nem-jelenlétre hangolt. Ez az ókori és kortárs költői szövegekkel folytatott beszélgetés érvényre juttatja a romantikus imperatívuszt, hogy a filozófiát összekapcsolja a költészettel, és elősegíti az Abszolútum fogalmának világosabb kommunikációját, amely Schlegel romantikus filozófiájából ered.