Rereading Abstract Expressionism, Clement Greenberg and the Cold War
Az 1970-es évek óta azt állítják, hogy az absztrakt expresszionizmust a háború utáni amerikai hatalom azért állította ki külföldön, hogy kulturálisan megfeleljen új gazdasági és katonai dominanciájának és megerősítse azt.
Az amerikai kritikus, Clement Greenberg által az absztrakt expresszionizmusról kidolgozott beszámolót gyakran e törekvések központi elemeként azonosítják. Ez a könyv azonban Theodor Adornón és Maurice Merleau-Ponty-n keresztül olvassa újra Greenberg beszámolóját, hogy azt állítsa, Greenberg kritikája valójában arról tanúskodik, hogy az absztrakt expresszionizmus miként áll szemben azokkal a célokkal, amelyek érdekében bevetették.
Nemcsak a mozgalom leghíresebb művészeire, hanem olyan női és színesbőrű művészekre is hivatkozva, akiket Greenberg maga is elhanyagolt, mint például Joan Mitchell és Norman Lewis, azt állítja, hogy az absztrakt expresszionizmus távol áll attól, hogy a kapitalista status quo-t erősítse, a kapitalizmus által elutasított vagy delegitimált tapasztalat testi és affektív elemeit használja fel, és egy olyan világot ígér, amely igazságot szolgáltat nekik.