Az abszurditás fogalma az egzisztencializmusban

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The concept of absurdity in existentialism

Könyv tartalma:

Az abszurditás "egy metafizikai kifejezés, amely megkülönbözteti a gondolatot a valóságtól, a jelentést a dolgoktól, a szót az alanytól és a tudatot a világtól. Az egzisztenciális filozófia egy olyan egzisztenciális attitűd mélyreható, explicit megnyilvánulása, amely a látszólag értelmetlen vagy abszurd világgal szembeni zavarodottság és zavarodottság érzésével kezdődik.

Az egzisztencialista filozófia fontos eleme a létezés alapvetően irracionálisnak való ábrázolása. Míg a legtöbb filozófus olyan filozófiai rendszereket próbált felépíteni, amelyek a valóság racionális leírását adják, az egzisztencialisták az emberi létezés szubjektív, irracionális jellegére összpontosítottak. E források sokféleségének következményeként az egzisztencialista tanok a létezés számos aspektusára összpontosítanak.

Életünk abszurditása abból a gondolatból ered, hogy a világnak nincs értelme azon túl, amit mi adunk neki. Ez az értelmetlenség magyarázza a világ "igazságtalanságát" is.

Az emberiségnek egy olyan világban kell élnie, amely ellenséges vagy közömbös vele szemben, és ez örökké így is marad. A világegyetem soha nem fog igazán törődni az emberiséggel úgy, ahogyan azt mi látszólag szeretnénk. Az abszurd arra a konfliktusra utal, amely az emberi hajlam, hogy értéket és értelmet keressen az életben, és az emberi képtelenség között feszül, hogy nem találja meg.

Ebben az összefüggésben az abszurd nem azt jelenti, hogy "logikailag lehetetlen", hanem azt, hogy "emberileg lehetetlen". Az ember törekvései és lehetőségei közötti ellentmondást jelenti; az ember és tervei végső külső igazolásának hiányát.