Az Abu Ghraib-hatás

Olvasói vélemények

Az Abu Ghraib-hatás című könyv egyedülálló és tanulságos nézőpontot kínál a hírhedt Abu Ghraib-fotókról a művészettörténet szemszögéből. Míg egyes olvasók értékelik a mélységét és az éleslátó elemzését, mások úgy érzik, hogy az iraki incidensekkel kapcsolatos vezetői narratívák tekintetében elmarad az elvárásaiktól.

A könyv ragyogóan vizsgálja az Abu Ghraib-fotókat a művészettörténet kontextusában, és olyan kifinomult perspektívát kínál, amely túlmutat a hagyományos politikai elemzésen. Hozzájárul a népszerű diskurzushoz, és átgondolt módon mutatja be a nyugtalanító képek megértését.

Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv nem elégítette ki konkrét igényeit, különösen azok, akik az Abu Ghraib-i incidensek során a vezetéssel kapcsolatos narratívákat kerestek. Úgy érezték, hogy nem találta el a célt a vezetéshez közvetlenül kapcsolódó történelmi összefüggések kezelésében.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Abu Ghraib Effect

Könyv tartalma:

Az Abu Ghraib börtönben elkövetett kínzásokról készült fényképek világszerte elítélést váltottak ki - vagy nem? A közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy az Egyesült Államok polgárainak többségét nem hatották meg a képek. A közfelháborodás viszonylagos elmaradásának egyik oka az Abu Ghraib-képek természete lehet, és az, amit Stephen F. Eisenman "Abu Ghraib-hatásnak" nevez. Eisenman azt állítja, hogy azáltal, hogy a foglyok szexuális aktusokat végeznek, a képek úgy mutatják a férfiakat, mintha lelkes résztvevői lennének saját kihallgatásuknak és kínzásuknak. Továbbá ezek a jelenetek egy ősi sztereotípiát ismételnek meg: a "pátoszképletet", amelyben a háború áldozatai saját büntetésüket üdvözlik.

Ebben a rendkívül eredeti elemzésben Eisenman bemutatja a pátoszképletet az Abu Ghraib-fotókon, és ismerteti annak hosszú történetét, feltárva a motívum megjelenését a császári görög és római művészetben, Michelangelo szobrászatában és festészetében, valamint a szenteket és mártírokat ábrázoló barokk festményeken. A szerző ismerteti a képlet elleni művészi tiltakozás ugyanilyen hosszú történetét is, amelyet olyan különböző művészek, mint William Hogarth, Francisco Goya, Pablo Picasso, Ben Shahn és Leon Golub folytattak.

Az Abu Ghraib-hatás feltárja, hogy a pátosz-képlet hogyan tompította a kínzásokról készült képekre adott nyilvános reakciókat, és a politikai képek hatékonyabb felhasználását sürgeti az úgynevezett „terrorizmus elleni háború” elleni küzdelemben.

„Eisenman koncepciói és kérdései kihívást jelentő diskurzust alkotnak a politikáról és a művészetről.” -- A rt in America.

„Ezt a ragyogóan érvelő kötetet minden művészettörténésznek olvasnia kellene.” -- Art Book.

” Az Abu Ghraib Effect... forradalmi terepen jár, amikor kibogozza a művészi metafora funkcióját az imperialista hatalom igazolásában.” ” -- M edia-Culture Review.