Az AEF és a koalíciós hadviselés, 1917-1918

Olvasói vélemények

David F. Trask könyve kritikusan átértékeli John J. Pershing tábornok és az amerikai expedíciós erők tevékenységét az első világháború utolsó hónapjaiban, azt állítva, hogy hatékonyságukat túlértékelik, és ehelyett a szövetséges koalíció hozzájárulását emeli ki. Trask munkája részletes, de elfogult véleményt fogalmaz meg Pershinggel szemben, kiemelve makacsságát és rossz irányítását a kritikus katonai harcokban.

A könyv az első világháborús taktikák alapos újraértékelését tartalmazza, amelyet terjedelmes jegyzetekkel és átfogó bibliográfiával támaszt alá. Értékes betekintést nyújt a szövetséges koalíció katonai és diplomáciai tényezőibe, és hasznos térképeket is tartalmaz.

A szerző Pershinggel szembeni elfogultsága beárnyékolhatja az elemzést, így kevésbé alkalmas azok számára, akik objektív értékelést keresnek. Az érvek ismétlődő jellege miatt inkább túlságosan kritikusnak, mintsem kiegyensúlyozottnak érezhető, és néhány térképet nehéz lehet értelmezni.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The AEF and Coalition Warmaking, 1917-1918

Könyv tartalma:

Az amerikai expedíciós erőkről kialakulóban lévő revizionista nézetet hangsúlyozva David Trask azt állítja, hogy az AEF és John J. Pershing tábornok teljesítménye sokkal hibásabb volt, mint azt a hagyományos beszámolók sugallták. Ezt akkor lehet a legjobban látni, ha a koalíciós hadviselést a nagy taktikák - azaz a hadjárati hadműveletek - szintjén elemezzük.

Az AEF azért nem teljesített jól Franciaországban, állítja Trask, mert önálló erőként kötelezték el, mielőtt ideje lett volna kiképezni és tapasztalatot szerezni. Wilson elnök és Pershing tábornok kezdeti ragaszkodása egy független amerikai haderőhöz a meglévő francia és brit hadseregekkel való integráció helyett, költséges késedelmeket és keserves győzelmeket eredményezett a Ludendorff és a központi hatalmak elleni döntő szövetséges ellentámadásokban.

Az AEF-ről szóló korábbi tanulmányokban szokatlan taktikát alkalmazva David Trask az 1918-as hadjáratot a legmagasabb rangú tábori parancsnokok, köztük Pershing, Ferdinand Foch marsall, a Szövetséges és Társult Hatalmak, valamint Erich Ludendorff tábornok, a Központi Hatalmak tábornoka szemszögéből szemléli.

Trask ábrázolása Pershingről egy önelégült vezetőt mutat, aki nem volt hajlandó kijavítani a kezdeti tévhiteket, amelyek megrontották az AEF doktrínáját és kiképzését. Következésképpen - mutatja be Trask - Pershing viharos viszonya a szövetséges katonai és polgári vezetőkkel komolyan aláásta az AEF-et és a koalíciós hadviselésre irányuló erőfeszítéseit.