In the Light of Agape
Látjuk, ahogy a gyerekek örömükben visítanak az újonnan lehullott hóban. Látjuk a szökőár sokkolt túlélőit, akik összetört testeket ölelnek.
Nem vagyunk először objektívek, távolságtartóak vagy semlegesek. Azonnal örülünk vagy elborzadunk. Egyetlen erő táplálja örömünket és borzalmunkat: az agapé.
Az agapé éppoly kézzelfogható, mint a gravitáció. Amilyen a súly a gravitációnak, olyan a jó az agapénak (vagy, jogsértésként, olyan a rossz az agapénak). Az uralkodó nyugati racionalitás kizárja az agapé elméletalkotását.
Ezért a szekuláris értelmiségiek, akik felébredtek az agapéra, de fogalmilag megrokkantak, az etika „alapozási válságáról” és a politikai elmélet „legitimációs válságáról” panaszkodnak. Az agapé fényében azonban nem kérdéses egyetlen szuverén alapvető etikai felelőssége sem, sem számtalan etikai kérdés (a pedofília, a nemi erőszak, a rabszolgaság, a rasszizmus, a betegségek profitszerzés céljából történő kizsákmányolása). Így az agapé globálisan megalapozhatja az etikát.
Sőt, amennyiben a „hűséges” nem a tételes egyetértést, hanem az agapéhoz való élő hűséget jelenti, az agapé megalapozhatja a vallások közötti spirituális konszenzust. Augustinustól és Dosztojevszkijtől Emmanuel Levinasig és Peter Singerig, az állatok jogaitól és a spiritualitás lényegétől a Tóra szenvedélyéig és a vallásközi kapcsolatokig terjedő kérdésekkel foglalkozva Greenway bemutatja az agapé filozófiai feltárásából fakadó szellemi termékenységet és a valós etikai lehetőségeket.
