Olvasói vélemények
Összegzés:Samir Okasha „Agensek és célok az evolúcióban” című könyve az evolúció agenciális szemléletét mutatja be. Kétféle ágensközpontú szemléletet különböztet meg: az egyik az „anyatermészetet” tekinti hajtóerőnek, a másik pedig az egyes organizmusokat, mint a saját fitneszük maximalizálása érdekében cselekvő ágenseket hangsúlyozza. A könyv jól megírt, és részletesen kifejti a kulcsfogalmakat, köztük Hamilton inkluzív fitneszét és a szervezeten belüli tulajdonságok közötti célegység gondolatát.
Előnyök:⬤ Jól megírt és közérthető
⬤ világosan megkülönbözteti a kétféle agensszemléletet
⬤ mély betekintést nyújt az evolúcióba és a fitneszbe
⬤ ékesszólóan magyarázza el az összetett fogalmakat (például az inkluzív fitnesz)
⬤ meggyőzően érvel amellett, hogy az egyedeket evolúciós ágenseknek tekintsük.
Hátrányok:Az érvek teljes megértéséhez az olvasónak előismeretekkel kell rendelkeznie a biológiai fogalmakról; a biológia filozófiai vitáiban járatlanok számára nehézkes lehet.
(1 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Agents and Goals in Evolution
Könyv tartalma:
Samir Okasha az Agents and Goals in Evolution című könyvében filozófiai szempontból közelíti meg az evolúcióbiológiát, elemezve a biológiában alkalmazott gondolkodásmódot, az úgynevezett agenciális gondolkodást. Megvizsgálja, hogy a paradigmás esetben az evolúciós szervezetet úgy kezeljük, mintha az egy célt - például a túlélést vagy a szaporodást - követő ágens lenne, és fenotípusos tulajdonságait a cél elérésére vagy biológiai érdekeinek előmozdítására szolgáló stratégiáknak tekintjük.
Mivel az agenciális gondolkodás szándékosan egy sor fogalmat - célok, érdekek, stratégiák - helyez át a racionális emberi ágensekről és általában a biológiai világról a biológiai világra, Okasha vizsgálódása először is ennek indokoltságát vizsgálja: pusztán antropomorfizmusról van-e szó, vagy valódi intellektuális szerepet játszik a tudományban? Ebből a központi kérdésből kiindulva olyan kulcskérdéseket vizsgál meg, mint például: hogyan azonosítjuk azt a "célt", amelyet a fejlett szervezetek úgy viselkednek, mintha el akarnának érni? Alkalmazható-e az agenciális gondolkodás egyáltalán csoportokra, nem pedig az egyes szervezetekre? És hogyan kapcsolódik az agenciális gondolkodás az evolúcióbiológiában a fitnesz-maximalizálással kapcsolatos vitákhoz?
Okasha emellett az adaptív és a racionális közötti kapcsolatot is vizsgálja, megvizsgálva, hogy az organizmusok jogosan kezelhetők-e ágensként. Elvárhatjuk-e, hogy a kifejlődött viselkedésük megfeleljen a racionális ágensek racionális választás elméletében kodifikált viselkedésének? Ha igen, ez azt jelenti-e, hogy az evolúcióbiológus fitnesz-maximalizáló paradigmája közvetlenül leképezhető a racionális választás teoretikusának hasznosság-maximalizáló paradigmájára? Mindezek a fontos kérdések izgalmasan és hosszasan kerülnek felvetésre és megvitatásra.
