Az agyam mögött összekötött kézzel: Emlékirat az életről a stroke után

Olvasói vélemények

A könyv egy szívhez szóló és humoros memoár, amely Avrel Seale agyvérzéssel kapcsolatos tapasztalatait és a gyógyulás útját mutatja be. Egyesíti a küzdelem, az érzelmi őszinteség és a rugalmasság elemeit, miközben komikus könnyedséggel és az egészségügyi rendszer éleslátó kritikájával is szolgál. Az olvasókat inspirálja az elszántsága és az a képessége, hogy a nehézségek közepette is megtalálja az örömöt és a humort.

⬤ Magával ragadó és jól kidolgozott elbeszélés humorral és érzelmi mélységgel.
⬤ Értékes betekintést nyújt a stroke utáni felépülés és az egészségügyi rendszer valóságába.
⬤ Inspirálja az olvasókat a rugalmasság, a szeretet és az elszántság témáival.
⬤ Szórakoztató írói stílus, amely szellemes megfigyeléseket és átélhető karaktereket tartalmaz.
⬤ Új perspektívát nyújt az életről és a kedvesség apró cselekedeteinek hatásáról.

⬤ Néhány olvasó számára a téma kihívást jelenthet vagy érzelmileg intenzív lehet.
⬤ A szerző küzdelmeinek mélyreható feltárása nem biztos, hogy mindenkit érdekel.
⬤ Egyes olvasók jobban kedvelhetik a stroke utáni felépülés egyszerűbb, tényszerű beszámolóját.

(19 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

With One Hand Tied Behind My Brain: A Memoir of Life After Stroke

Könyv tartalma:

A legtöbben nem várnák el, hogy egy stroke-ról szóló könyv szórakoztató legyen, de ez a memoár arra kényszerít, hogy nevessünk egy tragédián keresztül, majd sírjunk, aztán újra nevessünk.

Avrel Seale ötvenéves volt, nem dohányzott és nem ivott, alacsony volt a vérnyomása, és több mint kétszáz mérföldet túrázott abban az évben, amikor egy szélütés majdnem véget vetett az életének. Egy pillanat alatt egy öregember testébe teleportálták - egyensúlyvesztett, remegő, görcsös és félig lebénult testbe. Egyik napról a másikra belevetette magát az agysebészek, ápolók, biztosítási ügyintézők és a rengeteg terapeuta világába.

Seale az agyvérzése előtt három héttel kezdődő, a színpadra állítást szolgáló könyvével percről percre intenzíven vezet végig minket a szélütés és a sürgősségi agyműtét megrázó napján. Ezután végigkísérjük őt az intenzív osztályon, egy rehabilitációs kórházban és egy neurológiai rehabilitációs csoportos életközpontban, ahol emlékezetes módon találkozunk más stroke-túlélőkkel, valamint autóbalesetből és lövésből felépülőkkel is. Végül hazatérve Seale végigvezet minket az új életén, amely tele van első alkalmakkal, többek között visszatér a munkába, újra vezethet, gitározhat, kempingezhet, és még könyvet is írhat - mindezt egy kézzel.

Humorából ("elegáns, de lesújtó") a kórházi tapasztalatok, a biztosítási ágazat és a rehabilitációs kultúra leleplező kritikája bontakozik ki. És a semmi sem maradhat el a gyógyulásért való küzdelmei megmutatják a XXI. századi Amerikában az agyvérzés utáni élet kijózanító küzdelmeit és inspiráló lehetőségeit is.