Értékelés:
George Striedter „Principles of Brain Evolution” című könyve átfogó és közérthető áttekintést nyújt a gerincesek agyának evolúciójáról, az összetett elképzeléseket érthető elvekbe foglalva. A könyv jól szervezett, jól kutatott, és alkalmas az idegtudományok terén különböző szintű háttérismeretekkel rendelkező olvasók számára. Néhány olvasó azonban megjegyezte a színes ábrák hiányát, és további forrásokat javasolt, például egy szójegyzéket és a madarak agyának további vizsgálatát.
Előnyök:⬤ Kiváló bevezetés az idegtudományokban nem jártas olvasók számára.
⬤ Jól szervezett és közérthető írásmód.
⬤ A szerző összefoglalja a legfontosabb alapelveket, és eredeti kutatásokra való hivatkozásokkal támasztja alá azokat.
⬤ Betekintést nyújt az emberi agy evolúciójába más gerincesekhez képest.
⬤ Kellemes próza, amely gyakran vicces és magával ragadó.
⬤ Számos kiváló ábra és diagram segíti a fogalmak magyarázatát.
⬤ Néhány ábrát fekete-fehérben mutattak be, ami csalódást okozott a színes illusztrációkra számító olvasóknak.
⬤ Az idegtudományok alapfokú ismerete ajánlott, még a nem szakemberek számára is.
⬤ Az agy evolúciójával kapcsolatos spekulációk időnként kihívást jelenthetnek a megértés szempontjából.
⬤ Néhány olvasó úgy vélte, hogy egy szószedet és egy, a madarak agyáról szóló fejezet javítaná a megértést.
(10 olvasói vélemény alapján)
Principles of Brain Evolution
Az agy evolúciója a fajok hasonlóságainak és különbségeinek összetett szövevénye, amelyet különböző szabályok vagy elvek kötnek össze.
Ez a könyv ezeknek az elveknek a részletes vizsgálata, a gerincesek széles köréből származó adatok felhasználásával, de a technikai részletek és a terminológia minimalizálásával. A könyv olyan haladó egyetemistáknak, doktoranduszoknak és idősebb tudósoknak íródott, akik már tudnak valamit "az agyról", de mélyebben szeretnék megérteni, hogyan fejlődtek ki a különféle agyak.
A könyv az evolúciós idegtudomány rövid történetével kezdődik, majd bemutatja a gerincesek különböző csoportjait és főbb agyi régióikat. A szöveg magja a következőket vizsgálja: az agyszervezet mely aspektusai konzerválódtak a gerinceseknél; hogyan változott az agy és a test mérete a gerincesek fejlődése során; hogyan hajlamosak az egyes agyi régiók méretének növekedésére vagy csökkenésére; hogyan válhatnak a régiók szerkezetileg összetettebbé (vagy kevésbé összetetté); és hogyan fejlődnek a neuronális áramkörök. Egy központi téma rajzolódik ki ezekből a fejezetekből - hogy az agy méretének evolúciós változásai általában korrelálnak az agy szerkezetének és működésének számos más aspektusával, beleértve az egyes agyi régiók arányos méretét, összetettségét és neuronális kapcsolatait.
Ezeknek az összefüggéseknek a magyarázatához a könyv az agyfejlődés szabályait vizsgálja, és felteszi a kérdést, hogy az agy szerkezetében bekövetkező változások hogyan hatnak a működésre és a viselkedésre. A két utolsó előtti fejezet e szabályok alkalmazását mutatja be, arra összpontosítva, hogy az emlősök agya hogyan vált el más agyaktól, és hogyan alakult ki a Homo sapiensnek egy nagyon nagy és "különleges" agya.
