Az agyi mechanika alapelvei

Eredeti címe:

Principles of Cerebral Mechanics

Könyv tartalma:

A rendkívüli polihisztor Charles Cros - költő, Rimbaud és Verlaine barátja, a színes fényképezés és a fonográf feltalálója - látomásos értekezése az érzékelésről

A szerzőt kora legnagyobb feltalálójaként emlegetett Principles of Cerebral Mechanics című művét először 1872-ben mutatták be a Tudományos Akadémiának, de csak 1879-ben adták ki, és akkor is csak töredékesen. Az érzékelés mechanikájának megértésére törekedve - amelynek szervei akkoriban még túl kicsik és hozzáférhetetlenek voltak ahhoz, hogy közvetlenül tanulmányozni lehessen őket - Cros ehelyett az érzékszervek visszafejtésére tett kísérletet. Míg korábbi találmányai a hangrögzítés és a színes fényképezés területén az érzékszervek technológiájára összpontosítottak, ezzel az ambiciózus esszével Cros az érzékszervek technológiájának konceptualizálása felé fordult: a színnek a retinára való továbbítása helyett itt inkább azt próbálta elképzelni, hogyan továbbítják a színt a retináról az agyba. Azáltal, hogy az emberi agyat „regisztrációs mechanizmusként” közelíti meg, Cros esszéje a modern látást átalakító olyan forradalmi alakok úttörő munkássága mellé helyezhető, mint tienne-Jules Marey és Eadweard Muybridge.

Charles Cros (1842-88) éppúgy reneszánsz ember volt, mint pote maudit. A bohém költő, aki Verlaine-nel ivott és Rimbaud-nak lakást adott, a komikus monológot mint színházi műfajt is ő fejlesztette ki, és feltalálta a fonográfot (amelyet „palofonnak” nevezett el) és a színes fényképezést (bár egyiket sem sikerült Thomas Edison vagy Louis Ducos du Hauron előtt szabadalmaztatnia), olyan találmányok mellett, mint a nem fémből készült akkumulátor és a zenei gyorsíró.