Az ajándék A csere formája és oka az archaikus társadalmakban

Olvasói vélemények

Marcel Mauss „Az ajándék” című műve az antropológia egyik alapműve, amely az ajándékcsere kulturális jelentőségét és a különböző társadalmak társadalmi kapcsolatainak kialakításában játszott szerepét vizsgálja. Miközben sok olvasó csodálja a meglátásait és a kutatás mélységét, azt is megjegyzik, hogy a szöveg nehézkes és sűrű szervezése miatt kihívást jelenthet az olvasása.

⬤ Mélyreható betekintést nyújt az ajándékozás mint összetett társadalmi szerződés természetébe.
⬤ A különböző társadalmakból származó kulturális példákban gazdag, ami fokozza a kölcsönösség megértését.
⬤ Mély gondolkodásra késztet a személyes kapcsolatokról és a társadalmi normákról.
⬤ Az antropológia és a szociológia egyik legfontosabb műve, és az ajándékgazdaságok megértésének alapműve.

⬤ Az írás sűrűnek és nehéznek számít, gondos és átgondolt olvasást igényel.
⬤ A terjedelmes lábjegyzetek megzavarják az elbeszélés folyamát, és frusztrálhatják az olvasót.
⬤ Egyes olvasók kevésbé találják magával ragadónak a kortárs irodalomhoz képest.
⬤ Egyes kiadások papírminőségét az árhoz képest rossznak kritizálják.

(22 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Gift the Form and Reason for Exchange in Archaic Societies

Könyv tartalma:

Az ajándék Marcel Mauss francia szociológus rövid könyve, amely a kölcsönösség és az ajándékcsere társadalmi elméletének alapja.

Mauss eredeti művének címe Essai sur le don volt. Forme et raison de l' change dans les soci t s archa ques ("Esszé az ajándékról: a csere formája és oka az archaikus társadalmakban"), és eredetileg 1925-ben jelent meg a L'Ann e Sociologique című folyóiratban. Az esszét később 1950-ben franciául újra kiadták, majd 1954-ben Ian Cunnison, 1990-ben W. D. Halls, 2016-ban pedig Jane I. Guyer fordította le angolra.

Mauss esszéje arra összpontosít, hogy a tárgyak csoportok közötti cseréje hogyan építi ki az emberek közötti kapcsolatokat.

Különböző úgynevezett archaikus társadalmak gazdasági gyakorlatát elemzi, és megállapítja, hogy közös központi gyakorlatuk a kölcsönös csere. Ezekben a modern nyugati társadalmaknak a csere történetével és természetével kapcsolatos feltételezéseivel ellentétes bizonyítékokat talál. Kimutatja, hogy a korai csereprogramok középpontjában az adás, a fogadás és - ami a legfontosabb - a viszonzás kötelezettsége áll. A cserék nem csak egyének, hanem csoportok között zajlanak, és döntő részét képezik a "totális jelenségeknek", amelyek nemcsak a gazdagság és a szövetségek, hanem a társadalmi szolidaritás kiépítésén is munkálkodnak, mivel az "ajándék" a társadalom minden aspektusát áthatja. Összehasonlító módszert alkalmaz, a világ minden tájáról, de különösen a csendes-óceáni északnyugati területek népeiről (különösen a potlatchról) megjelent másodlagos tanulmányokra támaszkodva.

Miután megvizsgálta a kölcsönös ajándékozási gyakorlatokat, bizonyos eltérések ellenére közös vonásokat talál bennük. Az eltérő bizonyítékokból az emberi társadalom kollektív (és nem egyéni) cserepraktikákon alapuló alapjait vázolja fel. Ezzel cáfolja a liberális gondolkodás angol hagyományát, például az utilitarizmust, mint az emberi csere gyakorlatának torzítását. Azzal a feltételezéssel zárja, hogy a szociális jóléti programok a modern piacgazdaságokban talán visszaszerzik az ajándékozás erkölcsének bizonyos aspektusait. (wikipedia.org)