Az ajándék megbocsátása: A nagylelkűség filozófiája Shakespeare-nél és Marlowe-nál

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Forgiving the Gift: The Philosophy of Generosity in Shakespeare and Marlowe

Könyv tartalma:

Az Ajándék megbocsátása megkérdőjelezi azt a tendenciát, hogy az ajándékokat reflexszerűen csereként, tárgyalásként és körforgásként értelmezzük. Lawrence úgy olvassa Christopher Marlowe és William Shakespeare darabjait, mint amelyek a radikális nagylelkűség lehetőségébe, sőt szükségességébe vetett kora újkori hitből táplálkoznak, a gazdaság és az önérdek körforgását megtörő ajándékokból.

A prológus Marlowe Dr. Faustusát olvassa, hogy megmutassa, hogyan hangolja össze a darab az ajándékot és a kegyelmet, Faustus híres kötelékét egyszerre a kölcsönös csere és a kárhozat eszközeként ábrázolva. A bevezetőben a szerző elméleti keretbe foglalja érvelését, és Marcel Mauss klasszikus esszéjét, "Az ajándék" című művét párbeszédbe állítja Jacques Derridával, Emmanuel Levinasszal és Paul Ricoeurrel, hogy felvázolja az ajándékozás két nagyon különböző felfogását. Az elsőben, amelyet Mauss ír le, az ajándék a csere rejtett formájává válik. Bár Mauss szembeállítja az ajándékgazdaságot a piacgazdasággal, az ajándékgazdaság leírása mégis aláássa a saját projektjét, hogy felfedezze benne a társadalmi szolidaritás alapját. Az ajándékcsere második, Levinas filozófiájából származó értelmezésében az ajándék az etikai aggodalom radikális aszimmetriáját fejezi ki.

Az irodalom és a filozófia iránt érdeklődőknek egyaránt hasznára válik A velencei kalmár, a II. Edward, a Lear király, a Titus Andronicus és A vihar eredeti olvasata, amelyek a szöveg törzsét alkotják. Ezek az olvasatok olyan nagylelkűséget találnak a darabokban, amely meghaladja az ajándékozás társadalmi gyakorlatát, mert a barátság vagy a gyermeki szeretet rendkívül nagylelkű cselekedetei túlélik a társadalmi normák összeomlását. Antonio a Kereskedőben és a címszereplő az Edward II-ben olyan barátságot gyakorol, amelynek extravaganciája jelzi a túlzást. Lear viszont azzal idézi elő tragédiáját, hogy a gyermeki szeretetet adóssággá próbálja redukálni. Titus szintén a társadalmi konvenciókhoz képest túlzó szerelmet fedez fel, amikor a nemi erőszak és a csonkítás megsemmisíti lánya kulturális értékét. Végül Prospero a Viharban hatalmát, sőt saját életét is feláldozza lánya szerelméért, és olyan ajándékot ad, amelyet a túlzás és a titokzatosság egyaránt aszimmetrikussá tesz.

Miközben a Forgiving the Gift új olvasatokat javasol a reneszánsz drámairodalom műveinek, az emberi életnek azt a modelljét is megkérdőjelezi, amelyből számos kortárs olvasat - különösen az új historizáló vagy kulturális materialista - kiindul. Ezáltal olyan kérdésekkel foglalkozik, hogy hogyan kell megértenünk az irodalmi szövegeket - és hogyan kell együtt élnünk másokkal a világban.