Olvasói vélemények
Összegzés:Katherine Newman „The Accordion Family” című könyve átfogóan vizsgálja a különböző kultúrákban, elsősorban a fejlett országokban a szüleikkel együtt élő felnőtt gyermekek növekvő tendenciáját. A könyv interjúkon és kutatásokon keresztül vizsgálja a jelenséghez hozzájáruló társadalmi-gazdasági tényezőket, valamint a felnőttkor változó definícióit.
Előnyök:A könyv alaposan megalapozott, és számos országban készített interjúk alapján éleslátó kulturális elemzéseket nyújt. Az olvasók nagyra értékelik, hogy alaposan feltárja a globalizáció és a gazdasági kihívások hatását a fiatal felnőttek függetlenné válásának képességére. Számos kritika kiemeli a könyv lenyűgöző meglátásait és a kortárs társadalmi kérdések időszerűségét.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv néhol ismétlődik, és úgy érezte, hogy túlságosan úgy olvasták, mint egy szociológiai tankönyvet, ami elidegenítheti az alkalmi olvasókat. Kritika érte azt is, hogy az európai és ázsiai kontextushoz képest nem összpontosít az amerikai helyzetre. Emellett néhányan úgy érezték, hogy a szerző nézőpontja időnként túlságosan is nyilvánvaló.
(11 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Accordion Family: Boomerang Kids, Anxious Parents, and the Private Toll of Global Competition
Könyv tartalma:
Miért ragadnak a húszas és harmincas éveikben járó felnőttek a szüleik otthonában a világ leggazdagabb országaiban?
Kétségtelen, hogy a globalizáció drasztikusan megváltoztatta a kulturális tájképet szerte a világon. A megélhetési költségek emelkednek, és a magas munkanélküliségi ráta olyan tarthatatlan gazdasági légkört teremtett, amely súlyosan veszélyezteti a húszas és harmincas éveikben járó fiatalok felnőtté válásának útját. És a vég még nem látszik. A családok meghúzzák magukat, és kiterjesztik háztartásuk hatókörét a gazdaságilag kiszolgáltatott fiatal felnőttek beburkolására. Az elismert szociológus, Katherine Newman azt a tendenciát vizsgálja, hogy egyre több a "harmonikacsalád", amely olyan felnőtt gyermekekből áll, akik szüleik nyugdíj-megtakarításaiból élnek majd, és kevés saját eszközzel rendelkeznek, amikor az idősebb generáció már nem lesz.
Bár a tendencia átível a fejlett világra, a harmonikacsaládokra adott kulturális és politikai válaszok drámaian eltérőek. Japánban a "parazita szinglikkel" kapcsolatos rémület és félelem, míg Olaszországban a "mammismo", vagyis a mamafiúk kultusza elterjedt és széles körben elfogadott, bár a kormányzat ellene uszít. Eközben Spanyolországban a frusztrált szülők és az ezredfordulósok dühösen hibáztatják a politikusokat és a nagyvállalkozókat az otthonra kényszerített fiatalok növekvő száma miatt.
Newman hat országban végzett vizsgálata elrepíti az olvasót a harmonikás családok otthonaiba, és lenyűgöző kapcsolatokat tár fel a globalizáció és a sikertelen indulás trendje között. Több mint háromszáz interjú alapján Newman arra a következtetésre jut, hogy a gyenge jóléti államokkal rendelkező nemzeteknél a leggyakoribbak a harmonikacsaládok, míg a skandináv országokban ez a trend gyakorlatilag ismeretlen. Az Egyesült Államok a kettő között helyezkedik el. A globalizáció azonban mindenütt átformálja a felnőttkor tájképét, és ennek következményei messzemenőek a magánéletünkben. Ebben a lebilincselő és sürgető könyvben Newman arra buzdítja az amerikaiakat, hogy ne egyszerűen utasítsák el a bumeránggenerációt, hanem inkább dolgozzanak ki stratégiát, hogyan segíthetnénk a fiatalabb generációnak, hogy megtalálja a saját helyét a világban.
A keményfedeles kiadásból.
