Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
The History of al-Ṭabarī Vol. 26: The Waning of the Umayyad Caliphate: Prelude to Revolution A.D. 738-745/A.H. 121-127
A 738-745/121-127-es években, amelyeket ez a kötet felölel, Szíriában kegyetlen belharcok törtek ki az iszlám világot 661/41 óta uraló Omajjád család prominens tagjai között. Hiszám kalifa 743-125-ben bekövetkezett halála után az Omajjádok hatalmának központjában - magában az uralkodó családban - a hanyatlás folyamata gyors és pusztító volt. Hishamot alig több mint egy éven belül három Omajjád kalifa (II. al-Walid, III. Yazid és Ibrahim) követte, és távoli unokatestvérük, Marwan b. Muhammad (a későbbi II. Marwan) későbbi beavatkozása sem tudta megállítani az ellenzéki erőket, amelyek rövidesen a 750/132-es abbászida forradalomban csúcsosodtak ki.
Ebben a kötetben al-Tabari részletesen foglalkozik Hiszám uralkodásának végével, és anekdoták gazdag tárházát nyújtja erről a legtehetségesebb Omajjád kalifáról. Ugyancsak részletesen foglalkozik II. al-Walid, a szabados herceg és költő hírhedt életmódjával, akinek pályafutása az utóbbi években nagy tudományos figyelmet kapott. Ezenfelül al-Tabari hosszasan krónikázza a síita trónkövetelő, Zayd b. 'Ali al-Kufában történt lázadásának és halálának eseményeit, valamint részletesen megörökíti a keletebbre eső tevékenységeket, ahol Naszb. Sayyar az utolsó Omajjád-kormányzóként szolgált Transoxiana és Khurasanban, azon a területen, ahonnan az abbászida forradalom kiindult. A szöveg számos hivatalos levelet is tartalmaz, amelyek sok fényt vetnek az Omajjád propagandára és a korai iszlám levélírás stílusára.
A későbbi évszázadok által nyújtott utólagos ismeretek rávilágítanak ennek a mintegy féltucatnyi évnek a teljes jelentőségére. Al-Tabari dokumentálja az abbászida forradalom, a világtörténelemben nagy jelentőségű esemény lappangását, és nyomon követi a nyolcadik század legfontosabb síita felkelésének kudarcát, amely kudarcnak szintén komoly következményei lettek, mivel Iránban és Jemenben megalapította a Zaydi fejedelemségeket. Ám még ezek a fő témák is másodlagosak ahhoz az epikus történethez képest, amelyet al-Tabari az iszlám első dinasztiájának tragikus bukásáról bont ki.
