Az alkímia irodalma a középkori és kora újkori Angliában

Eredeti címe:

Literatures of Alchemy in Medieval and Early Modern England

Könyv tartalma:

Felfedezi, hogy az alkímiát milyen számtalan módon fogalmazták meg az adeptusok és a szkeptikusok egyaránt, azoktól kezdve, akiknek teljesen működő laboratóriumuk volt, egészen azokig, akik nem tudták megkülönböztetni a pelikánt az athanortól!

Az alkímia (a fémek átalakításának és a gyógyszergyártásnak a művészete) nyelvezetét homályos képek, szerzői játék és sűrű csomósság határozza meg, arra csábítva a kíváncsi olvasókat, hogy kibogozzák az áthatolhatatlan ígéreteket. A XIV. századtól a XVII. századig az alkímiai irodalmat mind azok olvasták, értelmezték és újragondolták, akiknek volt teljesen működő laboratóriumuk, mind azok, akik nem tudták megkülönböztetni a pelikánt az athanortól.

A tudománytörténészek legújabb tanulmányainak sikerült megfejteniük e szövegek bonyolult nyelvezetét, feltárva a metaforák mögött meghúzódó, megismételhető kémiai eljárásokat. Ez a könyv azonban az alkímia irodalmi vizsgálataként a korabeli művészet képlékenyebb felfogását tárja fel. A kötet középkori és kora újkori szövegek és kéziratos kultúrák elemzésén keresztül tárja fel, hogy az alkímiát milyen számtalan módon fogalmazták meg ebben az időszakban a hozzáértők és a szkeptikusok egyaránt. Geoffrey Chaucer gúnyolódik az alkímiai "pryvetee" impotenciáján a Canterbury mesékben, John Gower pedig a Confessio Amantisban a társadalmi javulás makrokozmikus reményét fejezi ki, míg Elias Ashmole a Theatrum chemicum britannicumban az angyali alkímiáról ír, a könyv azt a természetfilozófiát vizsgálja, amely e "csúszós tudomány" ilyen különböző ábrázolásait alátámasztotta, és az "alkímiai hermeneutika" elméletét ajánlja fel, mint az olvasás olyan konspiratív módját, amely az alkímiát mindenben látja.