The Generic Sublime
Felhőkarcoló-kollektívák, toronyegyüttesek, magas lakótelepek, vegyes használatú épületek, luxus társasházak, repülőtéri csomópontok, külvárosi irodai enklávék, ipari és technológiai parkok, szállodakomplexumok és üdülőhelyek, konferencia- és pénzügyi központok, szórakozóhelyek, zárt közösségek, témaparkok, márkavárosok, új központi városrészek és szatellitvárosok: az extra nagy építészeti tipológiák uralják a kortárs épített környezetet világszerte. Ezen épületformák mindenütt jelenléte ellenére fejlődésüket nagymértékben korlátozta az elavult urbanisztikai hagyományokra való támaszkodás és a jelenlegi építészeti gyakorlaton belül a diszciplináris területek szigorú elkülönítése.
A The Generic Sublime azt vizsgálja, hogy a generikus modern fogalma - amelyről egykor azt feltételezték, hogy a szervezeti homogenitás, a formai semlegesség, a programszerű üresség, az identitás hiánya és a karakter ízléstelensége révén univerzalitást ér el - hogyan rejti magában annak lehetőségét, hogy az ellenkezőjévé váljon: a szingulárissá, a redukálhatatlanná és a rendkívülivé.
Ciro Najle a Harvard University Graduate School of Design építészeti, tájépítészeti és várostervezési és formatervezési tanszékeinek hallgatói munkájának irányításával az épületkollektívák szervezeti protokolljait vizsgálja, és építészeti modelleket dolgoz ki az extra-extra-nagyban rejlő példátlan lehetőségek felölelésére.
A kötetben Ciro Najle, Mohsen Mostafavi, Inaki Abalos, Charles Waldheim, George L. Legendre, David Salomon, Paul Andersen, Lluis Ortega, Leire Asensio Villoria, David Mah, Pablo Lorenzo-Eiroa, Alberto Delorenzini, Marcia Krygier, Julián Varas, Erika Naginski, Hiromi Hosoya, Farshid Moussavi és Anna Font írásai olvashatók.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)