Az alvajárók

Olvasói vélemények

A kritikák a legkülönfélébb reakciókat tükrözik Hermann Broch „Alvajárók” című művére, amely a 20. század eleji Németország értékrendjének felbomlását vizsgáló összetett trilógia. Egyes olvasók dicsérik a mély filozófiai meglátásokat és a gazdag jellemfejlődést, míg mások unalmasnak és túlságosan elvontnak találják, és küzdenek a sűrű prózával és a filozófiai kitérőkkel. A regény ideológiai elmozdulások és pszichológiai mélységek vizsgálata sokaknál visszhangra talál, mások azonban komornak és nagyképűnek írják le.

⬤ Mély filozófiai meglátások és olyan fontos témák feltárása, mint az értékek szétesése és a fasizmus felemelkedése.
⬤ Gazdag karakterfejlődés és elbeszélői stílus, amely az olvasót belemeríti a történelmi kontextusba.
⬤ Összehasonlítások olyan irodalmi nagyságokkal, mint Joyce és Musil.
⬤ Egyes részek, különösen a trilógia első két része, a gyönyörű próza és a magával ragadó történet miatt.

⬤ A trilógia harmadik részét túlságosan bonyolultnak és filozofikusnak tartják, ami elvonja a figyelmet az elbeszélésből.
⬤ Hosszú és sűrű írásmód, amelyet sok olvasó unalmasnak és nehezen befogadhatónak talált.
⬤ Egyes karakterek és cselekményszálak unalmasnak vagy mélység nélkülinek tűntek bizonyos részekben.
⬤ A regényt igényes olvasmánynak tartják, amely jelentős figyelmet és türelmet igényel.

(17 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Sleepwalkers

Könyv tartalma:

Az először 1932-ben az Egyesült Államokban megjelent The Sleepwalkers három főhősről szól, akik "alvajárók", azaz eltűnő és felbukkanó etikai rendszerek között élnek, ahogyan a szomnambulista az alvás és az ébrenlét közötti állapotban létezik. Együtt mutatják be a német társadalom panorámáját és annak fokozatos értékromlását, amely az első világháború végén a vereségben és az összeomlásban csúcsosodik ki.

A regény három részben vizsgálja azt, amit Broch "az én magányának" nevezett.

A könyv első két részének főszereplői bizonyos értékrendhez ragaszkodónak mutatkoznak. Broch leírja azokat a küzdelmeket, amelyeken keresztülmennek, amikor életkódexük, vagyis értékeik nem bizonyulnak megfelelőnek a társadalmi környezet valóságához képest, amelyben találják magukat. Joachim von Pasenow az első részben "a romantikus". A második részben August Esch az "üzlet az üzlet" mottója szerint próbál élni.

Végül a harmadik részben az amorális Huguenau viselkedésének egyetlen mércéje a személyes haszon. Minden cselekedetében ezt az elvet követi, lelkiismeret-furdalás nélkül csal és gyilkol. Végül lelkiismeret-furdalás nélkül eljut a nulla értékek pontjára, és az üzletei végleg az értékek nullpontjára juttatják. Bár Broch nem úgy állítja be Huguenaut, mint akit csodálni kellene, mégis a fasizmus elkerülhetetlen előhírnökeként mutatja be.

Ahogy az egyik kritikus megjegyezte: "Figurái alvajárók, mert saját életüket annak a rémálomszerű valóságnak az erői alakítják, amelyben élnek".