Értékelés:

A könyv az amerikai 3. páncélos hadosztályról a második világháború alatt készült, eddig kiadatlan fényképek gazdag gyűjteményét mutatja be, betekintést nyújtva a katonák és felszerelésük élményeibe. Bár a képek megrendítőek és informatívak, néhány olvasó hiányosságokat észlelt a reprodukció minőségében és formátumában.
Előnyök:A könyvet dicsérik a kiadatlan fényképek lenyűgöző gyűjteménye és az informatív képaláírások miatt. Értékes történelmi kontextust és érzelmi kapcsolatot biztosít a katonák élményeihez. Alkalmas mind a hadtörténelem rajongói, mind a modellezők számára. Sikeresen mutatja be a 3. páncélos hadosztály egyedülálló vizuális elbeszélését.
Hátrányok:A kritikusok rámutatnak a fotók reprodukciójának minőségével kapcsolatos problémákra, megemlítve, hogy egyes képek sötétek, kicsik vagy fókuszálatlanok. A kisebb formátum és a félfényes oldalak csalódást okozhatnak azoknak, akik nagyobb, élénkebb bemutatásra számítanak. Bár az elbeszélés erős, néhány olvasó úgy érezte, hogy hiányzik belőle a más sorozatokhoz hasonló vizuális hatás.
(19 olvasói vélemény alapján)
Pictorial History of the Us 3rd Armored Division in World War Two
A Harmadik Páncélos Hadosztály, amely a "Lándzsás Hadosztály" néven vált ismertté, fényes harci karriert futott be a második világháborúban. A háború mindössze két "nehézpáncélos" hadosztályának egyike, a 3.
páncélos 1944 júniusának végén kapcsolódott be az ETO-ban folyó harcokba, szinte azonnal vérszemet kapott, és 1944 szeptemberére az amerikaiak normandiai sövényeken keresztül történő előrenyomulásának és a Franciaországon keresztül Belgiumba történő gyors előrenyomulásnak az élére állt. A 3. volt az egyik első egység, amely áttörte a híres Siegfried-vonalat, majd 1944 őszén oda-vissza csaták sorát vívta a német hadsereggel, mivel az időjárási körülmények és a német védők elszánt szívóssága őszi patthelyzetet teremtett.
A 3.
hadosztályt 1944 decemberében Hitler téli offenzívájára válaszul az Ardennekbe vezényelték, és híres csatákat vívtak Hotton, Grandmenil védelmében, majd olyan helyeken, mint Ottre, Lierneux, Cherain és Sterpigny, kegyetlen csaták után visszaszorították a németeket a határig. Az ardenneki harcok kezdeti napjaiban Samuel Hogan ezredes 400 fős elveszett egységét találjuk, akiket napokig körülzártak, majd visszaharcolták magukat a baráti vonalakhoz.
Rövid pihenő után, miután 10 T-26 Pershing harckocsival szerelték fel, a 3. hadosztály az 1. hadsereg Németországba való előrenyomulásának élére állt, a Rajnán át a Harz-hegységbe és a Nordhausen-i koncentrációs tábor felszabadításába.
Ez az utolsó hadjárat a csúcspontja volt a híres kölni harckocsipárbaj egy Pershing és egy német párduc között, amelyet Makos Ádám nemrégiben megjelent Spearhead című könyve tett híressé. Aztán alig néhány héttel később a hadosztály szeretett parancsnokát, Maurice Rose vezérőrnagyot tragikus módon lelőtte egy német tankparancsnok, amikor megpróbálta feladni a németországi Paderbornt. A 3.
hadosztály a háború vége előtt az amerikaiak németországi előrenyomulásának csúcsán fejezte be a háborút.