Az amerikai alkotmány és a külpolitika: A tajvani szerződés felmondása

Eredeti címe:

The U.S. Constitution and Foreign Policy: Terminating the Taiwan Treaty

Könyv tartalma:

Carter elnök egyoldalú döntése, miszerint elismeri a Kínai Népköztársaságot Kína egyedüli törvényes kormányaként, megszünteti a diplomáciai kapcsolatokat a Kínai Köztársasággal Tajvanon, és felmondja az 1954-es Egyesült Államok-Kínai Köztársaság kölcsönös védelmi szerződést, klasszikus alkotmányos hatalommegosztási vitát váltott ki a végrehajtó, a törvényhozó és a bírói hatalom között.

Victoria Marie Kraft megvizsgálja az e vita kapcsán felmerült fontos jogi kérdéseket, valamint az alkotmányjog és az alkotmányos eljárás tágabb kérdéseit. Van-e az elnöknek alkotmányos jogköre arra, hogy kongresszusi hozzájárulás nélkül felmondjon egy szabályszerűen elfogadott szerződést? Mikor megengedett alkotmányosan, hogy az elnök egyoldalúan lépjen fel külügyekben? Mikor van szükség a kongresszusi konzultációra, és a konzultáció terhe a kongresszust vagy a végrehajtó hatalmat terheli? Alaposan megvizsgálják a bíróságok szerepét a Kongresszus és az elnök közötti, a külpolitikai döntéshozatali hatáskörök megfelelő alkotmányos elosztásával kapcsolatos viták rendezésében, valamint az elnök és a Kongresszus közötti konfrontatív interakció hosszú és rövid távú külpolitikai hatásait.

Az első fejezet nyomon követi a végrehajtó és a törvényhozó hatalom együttműködésének történetét a Kína-politikában 1949 és 1976 között, és kiemeli a Kongresszus szerepét az amerikai Kína-politika kialakításában, ami később jogos elvárást keltett a Kongresszusban, hogy a Kongresszus aktív részvétele ezen a területen folytatódjon. A második fejezetben részletesen megvizsgáljuk Carter döntésének indoklását és a Kongresszussal való konzultáció nélkül hozott döntésének okait. A harmadik fejezetben a szövetségi bíróságok hagyományos szerepét elemezzük a Kongresszus és az elnök közötti külpolitikai konfliktusok megoldásában a Goldwater kontra Carter ügyet kiindulópontként használva.

Az utolsó két fejezet dokumentálja a tajvani kapcsolatokról szóló törvényt övező jogalkotási előzményeket és alkotmányos vitát, és a kínai normalizációs vita tanulságait felhasználva hasznos mércét dolgoz ki az elnök egyoldalú külpolitikai döntéshozatalának alkotmányos megfelelőségének értékelésére. Az alkotmányjog, a külpolitika, az elnökség és az amerikai kormányzat tárgyakhoz nélkülözhetetlen kiegészítő olvasmány, amely átfogó képet nyújt a kongresszus, az elnök, az igazságszolgáltatás és az alkotmány közötti létfontosságú kapcsolatokról.