Az amerikai emigráns írás és a párizsi pillanat: Modernizmus és hely

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

American Expatriate Writing and the Paris Moment: Modernism and Place

Könyv tartalma:

A Montparnasse és a kávéházi élet, a Place de la Contrescarpe és a Pantheon lepukkant munkásnegyede, a Szajna menti kis éttermek és kávézók, valamint a jómódúak jobb parti világa... az 1920-as és 1930-as években Párizsba száműzött amerikai írók számára a francia főváros jelentette azt, amit hazájuk nem: egy olyan közeget, amely a gondolkodás és a cselekvés szabadsága és az élet gazdagsága révén, amelyet kínált, elősegítette az alkotó képzelet teljes kibontakozását. Donald Pizer hét fő művükről szóló tanulmányának középpontjában az áll, hogy ezek az emigránsok hogyan értelmezték és hogyan adtak modernista formát a "párizsi pillanat" mítoszának írásaikban.

Pizer szembetűnő különbséget mutat ki az expatriált önéletrajz és a fikció műfajai között, és ennek megfelelően rendezi el tárgyalását. Először Ernest Hemingway Egy mozdítható lakoma, Gertrude Stein Alice B. Toklas önéletrajza és Ana s Nin naplója, 1931-1934 című műveit vizsgálja, amelyek mind a kreatív képzelet felbukkanását és diadalát mutatják be a párizsi kontextusban. Ezután Hemingway A nap is felkel, John Dos Passos Tizenkilenc-tizenkilenc és F. Scott Fitzgerald Tender Is the Night című műveire tér rá, amelyek a város környezetében a kreatív kifejezés gazdagságának és intenzitásának keresésében rejlő tragikus lehetőségeket dramatizálják. Henry Miller Ráktérítője, az amerikai emigráns írók viszonylag kései példája, a két irányzat szintézisét jelenti, mutatja be Pizer.

A szövegek gondos olvasása révén Pizer azonosítja mind a közös vonásokat a külföldieknek a párizsi pillanatra adott válaszaiban, mind pedig azt, hogy az egyes művek milyen sajátos kifejezést adnak a közös tapasztalatnak. A legfontosabb, hogy foglalkozik azzal az elhanyagolt kérdéssel, hogy a párizsi jelenet ábrázolása hogyan segíti egy adott mű témájának és formájának kialakítását. Olyan kísérleti eszközöket követ nyomon, mint a töredezett vagy kubisztikus elbeszélési formák, a tudat drámai ábrázolása és a szexuális explicitást, valamint feltárja a mobilitás és a táplálkozás erőteljes és felidéző trópusait.

Ahogy Pizer bemutatja, a két világháború közötti Párizs az amerikai emigránsok számára több volt, mint egy földrajzi egység. Olyan lelkiállapot, olyan élmény volt, amely egy személyes esztétika formai kifejeződését szülte. A művész, a hely és az innovatív önreflexív formák közötti magával ragadó és jelentős kölcsönhatás alkotja - állítja Pizer - az expatriált írók legjellegzetesebb hozzájárulását a magas modernizmusnak nevezett irodalmi mozgalomhoz.