Értékelés:
Walter E. Kretchik könyve, a Doktrína: Sokkal több mint dogma” című könyve az amerikai hadsereg doktrínájának mélyreható és átfogó történetét mutatja be, illusztrálva annak fejlődését és jelentőségét a katonai gyakorlatban a kezdetektől napjainkig. A szerző összekapcsolja az informális gyakorlatokat és a hivatalos doktrínát, bemutatva, hogy a történelmi események hogyan befolyásolták a katonai gondolkodást.
Előnyök:A könyv jól megírt és közérthető, így egy potenciálisan száraz témát is magával ragadóvá tesz. Alaposan kitér a katonai doktrína fejlődésére és a különböző katonai akciókra gyakorolt hatására. Az olvasók mélyebben megértik a doktrína szerepét a hadseregben. Fontos forrásként szolgál az amerikai hadtörténelemmel foglalkozó hallgatók számára.
Hátrányok:Egyes olvasók a katonai doktrína témáját eredendően száraznak vagy tudományosnak találhatják, ami befolyásolhatja az anyaggal való foglalkozásukat.
(3 olvasói vélemény alapján)
U.S. Army Doctrine: From the American Revolution to the War on Terror
Az amerikai forradalomtól a terrorizmus elleni globális háborúig az amerikai hadsereg doktrínája azért alakult ki, hogy szabályozza a fegyveres konfliktusok káoszát azáltal, hogy szellemi alapot biztosít a hadsereg szervezéséhez, kiképzéséhez, felszereléséhez és működtetéséhez. Walter E. Kretchik három évszázadon keresztül elemzi a szolgálat kulcsfontosságú doktrínáját, hogy feltárja, hogy a hadsereg vezetése sokkal előremutatóbb és alkalmazkodóbb, mint azt általánosan hitték.
A hadsereg doktrínájának első átfogó története, Kretchik könyve teljes mértékben feltárja azokat az elveket, amelyek a hadsereg hadviseléshez való hozzáállását alakították. Az 1779-es Regulations For the Order and Discipline of the Troops of the United States (Az Egyesült Államok csapatainak rendjéről és fegyelméről szóló szabályzat) című könyvtől a mai terepi kézikönyvekig tükrözi a doktrína kialakítását, hogy beépítse a múltbeli háborúk tanulságait, és minimalizálja a csaták bizonytalanságát és veszélyeit.
Kretchik a hadsereg doktrínáját négy különböző korszakon keresztül követi nyomon: 1779-1904, amikor az irányelveket egyetlen szerző vagy egy tisztekből álló testület állította össze taktikai kiképzési kézikönyvekben; 1905-1944, amikor a Root-reformok a vezérkarhoz rögzítették a doktrinális felelősséget; 1944-1962, a több szolgálatot érintő doktrína korszaka; és 1962-től kezdődően a koalíciós hadviselés, amely az ügynökségek közötti együttműködésre helyezi a hangsúlyt. Kiderül, hogy a doktrína történelme során jelentős szerepet játszott a hadsereg teljesítményében - bár nem mindig a hadsereg javára, mivel gyakran nem látta előre pontosan a "következő háború" természetét, és még mindig vitában áll a hagyományos hadviselés hívei és a felkelés elleni megközelítést hangsúlyozók között.
Az egyes fejezetek olyan személyeket mutatnak be, akik segítettek meghatározni és megfogalmazni a hadsereg doktrínáját a hadsereg történetének egyes időszakaiban - köztük George Washingtont és von Steuben bárót a tizennyolcadik században, Emory Uptont és Arthur Wagnert a tizenkilencedikben, Elihu Rootot és William DePuyt a huszadikban. Mindegyikük azonosítja az "első alapelveket", amelyeket olyan témakörökre vonatkozó kézikönyvekben rögzítettek, mint a taktika, a műveletek és a stratégia; az erők mérete, szervezése és elosztása; valamint a technológiai innováció ígérete és kihívásai. Mindegyikük konkrét eseteket is bemutat, amelyek azt elemzik, hogy a hadsereg ténylegesen mennyire hatékonyan alkalmazta az adott korszak doktrínáját.
A doktrína továbbra is az oktatás alapja a hadsereg iskolarendszerében, biztosítva, hogy minden tiszt és sorkatona közös szellemi keretet kapjon. Ez a könyv először világítja meg ezt a keretet.
