The US-India Nuclear Agreement: Accommodating the Anomaly?
Az Egyesült Államok és India közötti nukleáris együttműködési megállapodás, amely a polgári célú nukleáris technológiával való kereskedelem újraindításáról szól Indiával - amely nem írta alá a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződést (NPT), és egy de facto atomfegyver-állam -, az Egyesült Államok nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására irányuló politikájában bekövetkezett lendületes változásnak tekinthető. A 2008-as nukleáris megállapodás éles reakciókat váltott ki, és ellentmondások viharát váltotta ki az Egyesült Államok atomsorompó-politikájának megfordítása és annak az atomsorompó-szerződés rendszerére gyakorolt hatása miatt.
Ez a könyv megkísérli leküzdeni az Indiával szembeni amerikai nukleáris nonproliferációs politika megváltozásának indoklását érintő jelentős empirikus és elméleti hiányosságokat. Ez a nukleáris megállapodás nagyrészt az USA külpolitikai célkitűzéseivel függött össze, különösen azzal, hogy Indiát Kína regionális ellensúlyaként hozzák létre. A szerző az USA és India közötti nukleáris együttműködési megállapodást kétoldalú kontextusban, a nukleáris rendszer tekintetében vizsgálja.
A korábbi diskurzusokban Indiát főként a nukleáris rendszer kihívójának tekintették, de ez azt tükrözi, hogy India megközelítése a nukleáris fegyverek kérdésében hiányos.
A szerző a nukleáris elidegenedést az USA és India nukleáris fegyverekkel kapcsolatos megközelítése közötti szakadékkal hozza összefüggésbe, amely az atomsorompó-szerződés megkötéséhez vezető tárgyalások során nyilvánvalóvá vált. Az Egyesült Államoknak a nukleáris szempontból kilógó Indiával szembeni megközelítésében bekövetkezett változás kizárólag a Bush-kormányzathoz köthető, amelyet jelentős bírálatok értek a nonproliferációs politika háttérbe szorítása miatt.
Ez a könyv ehelyett a nukleáris céltáblák eltolódását a Clinton-kormányzatra vezeti vissza az India által végrehajtott Pokhran II. nukleáris kísérleteket követően. A széles körben elterjedt vélekedéssel szemben, miszerint a nukleáris technológia Indiának való felajánlásáról szóló döntés a Bush-kormányzat rögtönzött döntése volt, a szerző azt állítja, hogy ez a döntés a kétoldalú párbeszéd és kölcsönhatás szorgalmas folyamatának eredménye volt.
Ez a könyv részletes áttekintést nyújt a megállapodáshoz vezető indoklásról és fejleményekről. A szerző a rezsimelméletet alkalmazva amellett érvel, hogy az amerikai-indiai nukleáris megállapodás nem jelentette sem az USA nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására irányuló politikájának felborulását, sem az atomsorompó-szerződésre összpontosító rezsim felbomlását. Sokkal inkább stratégiai lépés volt, hogy alkalmazkodjon Indiához, a rendszeren belüli anomáliához.