Értékelés:
A könyv alapos tudományos elemzést nyújt az amerikai kontinens megafaunáinak kihalásáról, különböző elméletekre, különösen a túlpusztulás elméletére összpontosítva. Míg egyes olvasók lenyűgözőnek és nélkülözhetetlennek találják a téma megértéséhez, mások megjegyzik, hogy inkább a témában előismeretekkel rendelkezők számára lehet alkalmas.
Előnyök:⬤ Ingyenesen elérhető online
⬤ nélkülözhetetlen a megafaunák tanulmányozásával foglalkozó diákok és rajongók számára
⬤ erőteljes vitákat és bizonyítékokat mutat be a overkill elmélet alátámasztására
⬤ mind az észak-, mind a dél-amerikai megafaunák kihalásaival foglalkozik
⬤ részletes hivatkozások és kutatási tanulmányok segítik a megértést.
⬤ Nem kezdőbarát
⬤ nem biztos, hogy az Amerika benépesedésével kapcsolatos minden nézőpontot kielégít
⬤ hiányzik a húsevő megafaunák kihalásának részletes tárgyalása
⬤ néhány olvasónak vegyes érzései lehetnek a fő szerző elméleteivel kapcsolatban.
(3 olvasói vélemény alapján)
American Megafaunal Extinctions at the End of the Pleistocene
A kötet a több tucat, többnyire nagytestű szárazföldi emlősök több tucat nemzetségének megmagyarázhatatlan kihalásával kapcsolatos tények, elméletek és megoldatlan problémák összefoglalóját tartalmazza, amely Észak-Amerikában kb. 13 000 naptári évvel ezelőtt, Dél-Amerikában pedig kb.
1000 évvel később következett be. Egy másik, ugyancsak rejtélyes kihalási hullám nagy karibi szigeteket érintett 5000 évvel ezelőtt. E kihalásoknak az ember legkorábbi megjelenésével való összekapcsolása azt a feltételezést eredményezte, hogy a táplálékkereső ember a hibás, bár a kihalások némelyikének idején Amerikában is jelentős éghajlati változások zajlottak.
A legutóbbi hasonló (de nem azonos) témájú kötet -- A kihalások a közeli időben -- 1999-ben jelent meg; azóta rengeteg innovatív, izgalmas új kutatás született, de ezek még nem kerültek összegyűjtésre és összegzésre. E kötet különböző fejezetei mélyreható összefoglalókat nyújtanak az észak- és dél-amerikai kihalások kronológiájáról, a stabil izotópok és az anatómiai/fiziológiai jellemzők, például a mamut- és masztodontfogak növekedési ütemének vizsgálata által az állatökológiába nyújtott lehetséges betekintést, a taphonomiai kutatások nagyemlősök biológiájára vonatkozó nyomokat, a kormeghatározási módszerek alkalmazását a kihalások vitájában, valamint a nagyemlősök emberi vadászatával kapcsolatos régészeti vitákat.
