Olvasói vélemények
Összegzés:Martin Pegler „Sharpshooting Rifles of the American Civil War” című könyve informatív és lebilincselő áttekintést nyújt a mesterlövészek hatásáról a polgárháborúban, részletesen bemutatva a puskák technológiai fejlődését és történelmi jelentőségét. Anekdotákat, technikai részleteket és illusztrációkat is tartalmaz, így értékes forrássá teszi mind a rajongók, mind a hadtörténelem iránt érdeklődő általános olvasók számára.
Előnyök:⬤ Jól megírt és illusztrált
⬤ részletes beszámolót nyújt az éleslövészet eseményeiről
⬤ tömören, mégis átfogóan tárgyalja a technológiát és a taktikát
⬤ az általános olvasók és a rajongók számára egyaránt hozzáférhető
⬤ kiváló minőségű illusztrációk
⬤ jó elbeszélésfolyam
⬤ informatív az éleslövészet történelmi és modern vonatkozásai szempontjából egyaránt.
Hátrányok:⬤ Néhány történelmi pontatlanság és az olvasók által észlelt mulasztás
⬤ korlátozott ábrák és fényképek bizonyos puskaalkatrészekről
⬤ a téma iránti előzetes érdeklődés nélkül nem biztos, hogy leköti az olvasót
⬤ néhány pontatlanság egyes történelmi beszámolókban.
(22 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Sharpshooting Rifles of the American Civil War: Colt, Sharps, Spencer, and Whitworth
Könyv tartalma:
Az amerikai polgárháború kezdetén a gazdag feltaláló és lövészszakértő Hiram Berdan kezdeményezte, hogy az uniós hadseregben állítsanak fel éleslövész egységeket; ezeknek az egységeknek elsősorban nyílt rendű csetepatéra, de nagy távolságból történő, pontos lövészetre is szükségük volt. Kezdetben úgy tervezték, hogy az M1855-ös Colt revolveres puska lesz az e szakemberek által használt fegyver. Elérhető a következő változatban. 36,. 44-es és. 56-os kaliberű változatokban, az M1855-ös azonban hamar rossz hírnévre tett szert, mivel hajlamos volt a "lánctűz" néven ismert meghibásodásra, amely során az összes elsütetlen kamrában lévő lőpor meggyulladt, súlyosan megsebesítve a lövészt.
Ehelyett az északiak mesterlövészei a Sharps-puskát részesítették előnyben, amely egy innovatív, zárszerkezetes fegyver volt, és a puskalövés leeső zárszerkezettel működött. Kétszeresen beállított ravasza volt, ami segítette a pontosságot, és percenként akár tíz lövést is le tudott adni - ez több mint háromszorosa a szabványos Springfield által kínált tűzgyorsaságnak. 58-as kaliberű, puskás muskéta. A Sharps azonban nagyon drága volt, és a katonai tervezők úgy vélték, hogy ez a lőszerpazarlásra ösztönözné a katonákat. A hadianyagügyi minisztériummal folytatott hosszas küzdelem után azonban Berdannak sikerült beszereznie a Sharps-puskákat az emberei számára. A többi uniós mesterlövész a Springfield szabványos, puskás muskétával volt felszerelve, a. 56-56-os kaliberű Spencer Repeating Rifle (egy karos fegyver hét tölténycsöves tárral), vagy "céllövő puskákkal", azaz alapvetően katonai használatra átalakított sportpuskákkal.
Ezzel szemben a Konföderáció a Pattern 1853-as Enfield puskát részesítette előnyben mesterlövészeinek; a déliek emellett Nagy-Britanniából importálták a Whitworth puskát, egy 45-ös kaliberű, egylövetű, torkolattöltős fegyvert, amelyet a csavart hatszögletű cső használata különböztetett meg. A Whitworth hajlamosabb volt a szennyeződésekre és lassabban tüzelt, mint a szabványos puskák, mégis lenyűgöző távolsági pontosságot kínált; a hatszögletű lövedékek repülés közben jellegzetes, sípoló hangot adtak ki. 1864 májusában egy Whitworth-tal felfegyverzett konföderációs mesterlövész mintegy 1000 méteres távolságból megölte a konfliktus legmagasabb rangú uniós harci veszteségét, John Sedgwick vezérőrnagyot.
A kifejezetten erre a célra készített műalkotásokkal ellátott könyv azoknak az innovatív puskáknak a lebilincselő történetét mutatja be, amelyek a polgárháborúban mindkét oldal mesterlövészeinek kezében harcoltak.
