Az amerikai tengeri hatalom tesztelése: Stratégiai gyakorlatok az amerikai haditengerészetnél, 1923-1940

Olvasói vélemények

Craig C. Felker „Testing American Sea Power” című könyve átfogó elemzést nyújt az amerikai haditengerészet I. és II. világháború közötti stratégiai gyakorlatairól, és hatékonyan megkérdőjelezi azt a felfogást, hogy a haditengerészet mereven ragaszkodott Mahan doktrínáihoz. Vizsgálja az olyan új technológiák, mint a haditengerészeti repülés és a tengeralattjárók integrálását a haditengerészeti stratégiába, valamint a kétéltű hadviselés fejlődését, értékes betekintést nyújtva mind a hadtörténészek, mind a haditengerészet története iránt érdeklődő civilek számára.

A könyv világosan és lényegre törően vizsgálja az amerikai haditengerészet stratégiáját és a technológiai változásokat. Rávilágít a haditengerészetnek a két háború közötti gyakorlatok során a repülőgépekkel és tengeralattjárókkal folytatott proaktív kísérleteire, és eloszlatja az ezekkel a fejlesztésekkel szembeni ellenállásról szóló mítoszokat. Emellett világos értékelést ad a haditengerészetnek a légierőről és a kétéltű hadviselés szerepéről alkotott elképzeléseiről, bemutatva egy olyan flottát, amely inkább alkalmazkodó volt, mint stagnáló.

A könyv nem minden flottaproblémáról ad kimerítő beszámolót, ami a részletes elemzést kereső olvasót hiányolhatja. Egyes kritikák szerint bizonyos gyakorlatoknál még mindig jelen volt a Mahan elveihez való szigorú ragaszkodás, ami potenciálisan korlátozta az innovációt. Emellett bizonyos területek, például a tengeralattjáró elleni hadviselés, kevésbé tanulságosak, mint mások.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Testing American Sea Power: U.S. Navy Strategic Exercises, 1923-1940

Könyv tartalma:

A második világháború csendes-óceáni hadszíntere az amerikai tengeri hatalomtól függött. Ezt a hatalmat 1923 és 1940 között finomították, amikor az amerikai haditengerészet huszonegy nagy flottagyakorlatot tartott, amelyek célja a stratégia kidolgozása volt, és lehetővé tették a tiszteknek, hogy a terveket műveleti környezetben hajtsák végre.

1923 előtt a haditengerészeti tisztek nagymértékben támaszkodtak Alfred Thayer Mahan kapitány elméleteire, aki azt állította, hogy a tengeri ellenőrzés létfontosságú a katonai győzelemhez, és ezt a legjobban a csatahajók alkalmazásával lehet elérni. A flottagyakorlatok azonban értékes gyakorlatokat tettek lehetővé más katonai eszközökkel és elméletekkel. E gyakorlatok közvetlen eredményeként a haditengerészet különböző technológiákat épített be, és frissítette saját elavult stratégiáit.

Bár a második világháború előre nem látott kihívásokat hozott, és a szimulációs gyakorlatok hátrányai hamar nyilvánvalóvá váltak, a flotta „problémái” talán megnyitották az ajtót a különböző elképzelések előtt, amelyek végül lehetővé tették az amerikai haditengerészet sikerét. Az Amerikai tengeri hatalom tesztelése megkérdőjelezi azt a hagyományos bölcsességet, miszerint a Mahan-elmélet acélos szorításban tartotta az amerikai haditengerészetet.

Felker kutatása és elemzése, amely az első, amely a haditengerészet két világháború közötti gyakorlataira koncentrál, értékes hozzájárulás a haditengerészet történetéhez a történészek, a katonai szakemberek és a haditengerészeti oktatók számára. CRAIG C.

FELKER az Egyesült Államok haditengerészetének parancsnoka, és nemrégiben a History Channel Deep Sea Detectives című műsorának munkatársa volt. A Maryland állambeli Annapolisban él.