Az analitikus sebezhetősége: Hatás az elméletre és a gyakorlatra

Olvasói vélemények

A könyvet a pszichoanalízis és a pszichoterápia területén dolgozó terapeuták és szakemberek nagyra értékelik. Egyszerre tekintik gyakorlatiasnak és hozzáférhetőnek, a szakmai tapasztalat különböző szintjeinek megfelelőnek, bár inkább a haladó gyakorlók számára lehet alkalmas.

Lelkesen ajánlott terapeutáknak, „mesterkurzusnak” tartják, gyakorlatias és hozzáférhető, átgondolt és magával ragadó beszámoló a pszichoanalízisről, az affektív sikerre összpontosít.

Talán inkább a haladó gyakorlóknak való, ami nem biztos, hogy a kezdők számára vonzó.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Analyst's Vulnerability: Impact on Theory and Practice

Könyv tartalma:

Ez a könyv alaposan megvizsgálja az elemző korai tapasztalatait és jellemvonásait, bemutatva, hogy ezek milyen hatással vannak az elméletépítésre és a technikára. Azzal érvelve, hogy az elmélet és a beavatkozások kiválasztását öntudatlanul a klinikusok korai tapasztalatai alakítják, ez a könyv a nagyobb önismeret, az önelfogadás és a nyílt párbeszéd mint korrekciós eszköz mellett érvel.

Az elemző kora gyermekkori tapasztalatait az elméletben és a gyakorlatban tükröződő folyamatos sebezhetőségekkel összekapcsolva ez a könyv a visszajelzésre és a szembesítésre, valamint az empatikus megértésre és elfogadásra összpontosító megközelítést részesíti előnyben. E feladathoz elengedhetetlenül fontosak - és ez a tézis végigvonul a könyvön - az analitikusok kezelésre irányuló motivációi és az általuk természetesen keresett kielégülések. Maroda azt állítja, hogy egy tartós vakfolt abból adódik, hogy a klinikusoknak folyamatosan tagadniuk kell azt, amit személyesen keresnek az analitikus folyamatból, beleértve a megmentés és a megmentetté válás igényét. Ugyanígy igyekszik megszüntetni az e motivációkkal kapcsolatos bűntudatot és szégyenérzetet, arra bátorítva a klinikusokat, hogy fogadják el mind a saját emberségüket, mind a pácienseikét, ahelyett, hogy megpróbálnának túllépni rajtuk. Ez a könyv új perspektívát nyújt az analitikusok munkájával kapcsolatban, és az analitikus korai tapasztalatainak és ebből eredő személyiségszerkezetének szemszögéből vizsgálja az enactment, a tükörneuronok és a terápiás cselekvés témáit. Maroda szembesít az analitikus azon tendenciáival, hogy a konfliktus helyett a harmóniát, az aktív beavatkozás helyett a passzivitást részesíti előnyben, és a pácienst inkább csecsemőnek, mint felnőttnek tekinti.

Az analitikus vagy terapeuta pszichológiájának eddig nem vizsgált kérdéseinek feltárása lehetőséget nyújt új elméleti és technikai perspektívák létrehozására. Mint ilyen, ez a könyv felbecsülhetetlen értékű lesz a tapasztalt pszichodinamikus terapeuták, a hallgatók és gyakornokok, valamint az elméletet és a gyakorlatot oktatók számára egyaránt.