Az Andrew-versek

Olvasói vélemények

Shelly Wagner debütáló verseskötete, amelyet fia tragikus halála után írt, a gyász megrendítő feltárását kínálja élénk és őszinte nyelven keresztül. A gyűjtemény visszhangra talál az olvasóknál, különösen azoknál, akik már átélték a veszteséget, és egyszerre nyújt megerősítést és vigaszt saját gyászukban.

A versek nyersek, őszinték és mélyen megindítóak, megragadva a gyász körüli bonyolult érzelmeket. Az olvasók értékelik az élénk képeket és a gyász ékesszóló kifejezését, így mindenki számára átélhetővé válik, aki elveszítette szerettét. A könyv értékes eszközként szolgál a gyásztanácsadáshoz, és ajánlott a gyászolóknak.

A téma nehéz, és nem biztos, hogy a könnyedebb költészetre vágyó olvasóknak tetszeni fog. Egyes kritikák megemlítik, hogy nem alkalmas azoknak, akik az elvont vagy technikásabb költészetet kedvelik.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Andrew Poems

Könyv tartalma:

Egy lágy virginiai nyári estén Shelly Wagner ötéves kisfiát egy kerékhintában tologatta a hátsó udvaron, hogy eltöltse a vacsora és a lefekvés közötti órákat. Csak egy pillanatra hagyta magára, de mire visszatért, Andrew eltűnt.

Még aznap este megtalálták, belefulladt a házuk mögötti folyóba. Az ezt követő gyász mélységeiből Wagner verseket kezdett írni - nem terápiaként, ahogy mondja, hanem azért, hogy lássa, vajon ki tudja-e fejezni az élményeit teljesebben, mint a kiadott könyvek, amelyeket olvasott. Wagner kereséséből egy olyan verseskötet született, amely szülők, betegek és más elszánt túlélők ezreit vigasztalta és inspirálta.

Ezek a tiszta, kíméletlen versek, amelyekben ötéves fia életét és halálát idézi fel, meghatóak és felejthetetlenek.....

Úgy fogsz emlékezni Andrew-ra, mintha ismerted volna ezt a bájos kisfiút. --RUTH STONE Kincs Kövesd a kezemet ebbe a ládába.

Vizsgáld meg magad a kincsét. Emeld fel és olvasd el a nehéz fatáblát, egy fadarabot, amelyre a nevét firkálta - piros betűkkel, csupa nagybetűvel, az E-t fordítva. Az óvodában megtanulta tökéletesen aláírni a sok rajzát, végrendeletének ékköveit.

Próbálja fel a ragyogó sárga napszemüvegét. Lásd a világot úgy, ahogy ő látta - tisztán, tele reménnyel. Csúsztasd fel a kezed kedvenc piros ingének ujján, mintha csiklandozni akarnád.

Nevetne. Lehet, hogy sírni fogsz.

Végül a legnagyobb óvatossággal fogd meg, amit az óvodában készített - egy fehér gipszmintát a kezéről, széttárt ujjakkal, mintha azt mondaná, hány éves lesz, amikor meghal.